“Drága szeretett leányom, mennyire szeretném, hogy a szeretet megsokszorozódjék a világban, mert az ember akkor valóban szeretné felebarátját, ahogyan azt Atyám parancsolta, és akkor nem lennének háborúk.
A háborúk az Egy Igaz Istenbe vetett hit hiányának az eredményei. Ezeket a félelem, a gyűlölet és a gőg okozza, melyeknek mindegyikét a Sátán hatalma szítja. Az emberek minél jobban elfordulnak Istentől és elutasítják annak szükségét, hogy felkészítsék a lelküket az örökké tartó dicsőséges életre, nagy hibába esnek. Amikor nem képesek meglátni az Igazságot, akkor hajlamosak elhinni a hazugságokat. A hazugságok nagyon gyakran jó dolognak öltöztetettként jönnek. Ezek úgy vannak álcázva, mint kívánatos cselekedetek, jogos tettek, szórakozás és a természetesség alternatívája.
A gonoszt, mint olyant, ritkán lehet felismerni, mert ez nem annak a módja, ahogyan a Sátán az emberiségre kiszabott csalást tervezi. Ő, a gonosz, akinek munkálkodását a gyenge lelkek szavaiban, cselekedeteiben és tetteiben lehet felismerni, nagyon óvatos, nehogy felfedje önmagát.
Ő a szegény lelkek által, akiket megfertőz, gondoskodónak, kedvesnek tűnik és mindig egy vonzó és szép külsőt mutat. Ravaszul azzal kísérti majd az embereket, hogy gonosz tetteket kövessenek el, és ezt a legsérülékenyebb gyengeségeik kihasználásával fogja tenni. Bár ő általában az érzékiségen keresztül csábít, azokat is meg fogja célozni, akik az Igazságot a hitükben keresik. Ez az az eset, amikor a Sátán csapdába csalja a lelkeket, mely által ők készek a gonoszságot jóként elfogadni.
Majd csak egy későbbi időpontban kezdik kényelmetlenül és nyugtalanul érezni magukat, mert érezni fogják, hogy valami nincs rendben. Addigra már a felebarátjaik iránti gyűlölet és a felebarátjaik semmibe vevése megnyilvánul a lelkükben. Aztán azt fogják hinni, hogy ezek a cselekedetek, amelyekbe Isten Nevében belefognak, de amelyek sértik Istent, Isten dicsőségére vannak.
Amikor egy háborút Isten Nevében robbantanak ki, akkor általában a világ hadseregei nem Istennek adóznak hódolattal. Amikor nemzeteket gyilkolnak le, és mégis azt mondják, hogy tisztelik Istent, akkor eltávolodnak Istentől és a fenevad oldalára állnak.
Ebben az időpontban a fenevad kétféle módon tervezi az emberiség elpusztítását. Az első esetben, életet pusztít az abortusz, a gyilkosság és a háború által. A második esetben, megtámadja Egyházamat a Földön, hogy minden Egyház megsemmisüljön, amelyek Engem, Jézus Krisztust és szeretett Atyámat tisztelik. Ily módon ő lelkeket fog lopni, és megakadályozza őket abban, hogy kövessék az Igazságot és hogy örököljék Királyságomat.
Jézusotok ”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/a-hazugsagok-nagyon-gyakran-jo-dolognak-oltoztetettkent-jonnek1/
Római katolikus:
“ 2018-06-069. évközi hét szerda
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak
Újra meg újra szítsuk fel magunkban Isten kegyelmét!
Pál, Isten akaratából a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Krisztus Jézus apostola, (üdvözletét küldi) Timóteusnak, szeretett fiának!
Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól!
Hálát adok Istennek – akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok –, amikor imádságaimban éjjel-nappal szüntelenül megemlékezem rólad.
Figyelmeztetlek, éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán benned él. Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett, és engem se szégyellj, aki érte fogoly vagyok. Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, bízva az Isten erejében.
Ő megmentett és szent hivatásra hívott meg minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározása és kegyelme szerint, amelyet örök idők előtt adott nekünk Krisztus Jézusban. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki a halált legyőzte, az életet és a halhatatlanságot pedig felragyogtatta az evangélium által.
Ennek lettem hírnöke, apostola és tanítója. Emiatt szenvedem a fogságot is, de nem szégyenkezem, mert tudom, kinek hittem, és biztos vagyok abban, hogy ő meg tudja őrizni rábízott kincsemet addig a napig, amíg el nem jön.
Ez az Isten igéje.
2Tim 1,1-3.6-12
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Hozzád emelem szememet, * én Uram, Istenem. Vö. 1a. vers. – 2. tónus.
Előénekes: Szememet hozzád emelem, * hozzád, aki a mennyben lakozol.
Íme, miként a szolgák szeme * uruk kezére figyel,
Hívek: Hozzád emelem szememet, * én Uram, Istenem.
E: Miként a szolgálók szeme úrnőjük kezére, † úgy tekintünk Urunkra, Istenünkre, * amíg csak meg nem könyörül rajtunk.
H: Hozzád emelem szememet, * én Uram, Istenem.
E: Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk, * mert igen elteltünk gyalázattal.
Túlságosan megtelt a lelkünk, * a dúslakodók gúnyolódásával és a kevélyek megvetésével.
H: Hozzád emelem szememet, * én Uram, Istenem.
Zsolt 122,l-2a.2bcd.3-4
ALLELUJA
Jézus mondja: † „Én vagyok a feltámadás és az élet, * nem hal meg örökre, aki hisz énbennem.” Jn 11,25a és 16 – 4 g. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
A halállal nem szűnik meg az ember élete, csak megváltozik.
Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt:
„Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor – ha ugyan feltámadnak –, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!”
Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez Isten: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene!« Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!”
Ezek az evangélium igéi.
Mk 12,18-27″
http://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2018-06-06
——
Görög katolikus:
“Amit Isten ígért, azt csak hit által kaphatjuk meg13 Ábrahám és utódai azt az ígéretet kapták, hogy az egész világot örökölni fogják. De ezt nem a Törvény alapján ígérték Ábrahámnak, hanem azért, mert a hite alapján Isten elfogadta őt. 14 Ha ugyanis azok lennének az örökösök, akik a Törvény alatt élnek, akkor a hitnek nincs semmi értelme, és az előbbi ígéret semmit sem ér. 15 Mert a Törvény Isten haragját kelti fel azok ellen, akik nem engedelmeskednek neki. Ahol viszont nincs semmiféle törvény, ott nem is lehet ellene vétkezni.
16 Amit Isten megígért, azt csak hit által kaphatjuk meg. Ez azért van így, hogy ajándékba kapjuk, kegyelemből. Így tehát az ígéret Ábrahám minden utódja számára biztosítva van. Nemcsak azoknak, akik a Törvény alatt élnek, hanem azoknak is, akiknek ugyanolyan hitük van, mint Ábrahámnak. Ő tehát mindannyiunk ősapja. 17 Ahogyan az Írás is mondja: „Sok nép ősapjává tettelek téged.”[a] Ezt az ígéretet Ábrahám azért kapta, mert hitt Istenben, aki életre kelti a holtakat, és megteremti azokat, akik most még nem léteznek.
18 Nem volt már semmi reménye arra, hogy gyermeke szülessen, Ábrahám mégis hitt Istenben, és kitartott ebben a hitében. Ezért lett sok népnek ősapjává, ahogy ezt Isten megígérte neki: „Sok-sok utódod lesz.”[b]
19 Ábrahám akkor már majdnem százéves volt, ezért a testét tekintve már nagyon megöregedett. Hasonlóképpen Sára is meddő és nagyon idős volt. Ábrahám azonban nem ezekre tekintett, és a hite sem ingadozott. 20 Ellenkezőleg, Isten ígéretét tartotta a szeme előtt. Nem kételkedett abban, hogy amit Isten megígért neki, azt meg is fogja tenni. Hite megerősödött, és dicsőséget adott Istennek. 21 Teljesen meg volt győződve arról, hogy Isten meg tudja tenni, amit megígért.
22 Ezért mondja az Írás: „Isten elfogadta Ábrahám hitét, és ő ez által lett Isten számára elfogadhatóvá.”[c] 23 Azonban nem csak Ábrahámra vonatkozik, amikor ezt mondja: „ Isten elfogadta Ábrahám hitét ”, 24 hanem ránk is, mert mi is hiszünk, és a hitünk alapján fogadott el bennünket Isten. Igen, hiszünk abban, aki feltámasztotta Urunkat, Jézust a halálból. 25 Neki ugyanis a bűneink miatt kellett meghalnia, és azért támadt fel a halálból, hogy mi Isten számára elfogadhatók legyünk.”
“… 21 Nem mindenki fog bemenni Isten Királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram!« Csak az megy be, aki megteszi, amit Mennyei Atyám akar. 22 Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben űztük ki a gonosz szellemeket? Nem a te nevedben tettünk sok csodát?« 23 Akkor világosan megmondom nekik: »Semmi közötök hozzám, sohasem ismertelek titeket! Menjetek előlem, ti törvényszegők!«””
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Matthew+7%3A21-23&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS
—–