“2015. január 25. vasárnap, 15:45

———-
Igaz élet Istenben:

1992. december 21.

Az egység hetében fogom felolvasni Los Angelesben és Sacramentoban:

Szentséges Szívem leánya! Szeretném, ha írnál! Hallgasd meg hangomat a mennyből! Nem hallgatták meg kiengesztelődésre, békére és egységre hívó szavaimat, és nem is méltányolták. Egyszer már szóltam, és nem fogok ismét szólni. Nem fogok semmi újat hozzátenni.

Uram, látható, hogy nem könnyű! ¹

Azt akarom, hogy ez alkalommal januárban olyan legyen a hangod, mint a mennydörgés! ² Azt akarom, hogy hangod olyan hangos legyen, mint még sohasem! Az én Nevemben fogsz beszélni. Az egész világ hallja meg: A napok meg vannak számlálva, nincs sok idő hátra, hirtelenül és teljesen váratlanul fog véget érni az a kegyelem, amely az emberiséget betakarta… Ez úgy fog megtörténni, hogy felismerje a világ, milyen nagy volt az én irgalmam és jóságom, amely a magasból áradt ki évről-évre…

Mondd meg azoknak, akik az egységért dolgoznak, hogy nézzenek fel az égre! Látják-e milyen messze esik a Földtől? Szívük is ilyen messze van testvérük szívétől! Ilyen messzire kerültek egymástól! ³ Mikor bocsátanak ki végre egyhangú határozatot arról, hogy mindnyájan ugyanazon a napon ünneplik a húsvétot? Belefáradtam fennkölt stílusuk hallgatásába. Lehet, hogy számukra megfelelő és választékos, de számomra csak olyan, mint a gongütés, mert kong az ürességtől. Először azért szóltam, hogy gondjukat viseljem, majd könyörületből, de a mai napig sem halkította le egyikük sem a hangját azért, hogy az enyémet meghallja. Jaj nektek, akik azt mondjátok, hogy engem szolgáltok, és közben megakadályozzátok, hogy országom egységre jusson és megszilárduljon! De nem ti fogjátok egyesíteni országomat… mert ti semmit sem értetek és nem is fogtok érteni… Ha ti az én égi felszólításaim ellenére sem tudtátok felmérni Szívem mélységeit, hogyan tudnátok felfogni érveimet, hogyan tudnátok megérteni Szívem gazdagságát? Nem példabeszédekben és nem talányokban szóltam hozzátok. Érthető szavakat használtam, hogy szóljak hozzátok.

Megfeddtem a felelőseket, és összehívtam őket, hogy szóljak hozzájuk ⁴, de figyelembe vették-e Szívem buzdításait? Az volt a feladatuk, hogy adjanak hivatalos felszólítást. Megfeddtem a tekintélyviselőket ⁵, azon a napon azonban nem azért jöttem ⁶, hogy támadjam őket, hanem hogy olajat kínáljak lámpásuk feltöltésére, nehogy további kárt okozzanak Egyházamnak. Közülük hányan nyújtották az ég felé kezüket engem szólítva? Felfogják-e, hogy Véremet kétszer ontják ki, mintha csak víz lenne? ⁷ Bárcsak meghallanák sóhajtásaimat ez alkalommal!

Amit jobb kezem ültetett, azt szétválasztották előbb két, majd három részre, azután felaprították. Hol van az egész szőlőtő, amit elültettem? ⁸ Volt egyszer egy szőlőtő. Azt reméltem, hogy minden évben szőlőt terem. Betöltötte a völgyeket, a hegyeket, és elterjedt túl a tengereken, mert az én birtokomon, az én örökségemben vert gyökeret. Megnyújtottam indáit, hogy elérje a Föld négy sarkát, és ellássa gyümölccsel a világot. De ahelyett, hogy gondozták volna, elhanyagolták, és hagyták, hogy tövis és tüskés bozót növekedjen körülötte, és az sorra megfojtsa vesszőit és hajtásait. Egyenlővé tették a földdel ezt a választott növényt, amelyet jobb kezem ültetett, és romlott gyümölcsként hullik le most a szépség, a dicsőség és a gyümölcs, amit termett. Hiábavaló ezért felfuvalkodni a büszkeségben! Ne legyen önhittség szemetekben, amikor hibáitok sokasodnak és tetteitek visszahullanak saját fejetekre.

Azért jöttem, hogy olajjal töltsem fel és meggyújtsam lámpástokat, hogy lássátok, merre jártok. Aki most nem akarja meggyújtani lámpását, és nem használja, attól el fogják venni, és másnak adják. E szavakkal imádkozzanak:

Ó Uram, ki felettünk állsz,
viseld gondunkat!
Helyezd királyi trónodat
szőlőd közepébe
és rendelkezz velünk!
Ó minden szentség Szent Ura,
tisztíts meg minket,
hogy megőrizzük házad és szőlőd
tisztaságát!
Szeretettel lépj közbe
és oltalmazd,
mit jobb kezed megművelt!
Elhagytunk Téged,
de tudjuk,
hisszük
és bízunk benne,
hogy kitárod kapudat,
és az élet folyóját
szőlődre engeded.
Vesszők erednek újból belőle,
gyümölcsöt hoznak
és királyi bort,
mindnél nemesebbet,
mert Szentlelked,
az Életadó
fogja beárnyékozni.
Amen.

És téged, Vassulám, szenvedéseid majd megtanítanak arra, hogy türelmes légy. Nem hallottad, hogy a türelem állhatatossá tesz, és az állhatatosság reményt ad? És ezen a reményen, ezen a reményen fog felépülni országom. Dicsőíts most engem egész valóddal!

Szentlelkem megjelölt téged pecsétemmel, ezért ne félj! Lelkipásztorok, papok, tanítók, püspökök és bíborosok fogják felismerni a Pásztor hívását. Meg fogom újítani elméjüket, hogy régi énjük megsemmisüljön, és valóban fel fogják ismerni, hogy már visszafelé tartok hozzájuk, hogy egész teremtésemet átváltoztassam

Jöjj, leányom, drágám, ÉN VAGYOK van veled.”

“ 01-25

Szent Pál apostol megtérése

SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Megtérésének elbeszélésével Szent Pál tanúságot tesz Jézusról.
A jeruzsálemi templomban Pál így beszélt a néphez:
Zsidó ember vagyok, a ciliciai Tarzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem, s Gámáliel lábánál az atyai törvény szigorú megtartására tanítottak. A Törvény megtartásában buzgólkodtam, miként most ti is mindannyian. Halálra üldöztem azokat, akik ezt az (új) utat követték, férfiakat és nőket kötöztem meg és vetettem börtönbe. A főpap és a vének tanácsa tanúsíthatja mindezt. Megbízólevelet is kaptam tőlük, és azzal mentem el Damaszkuszba a testvérekhez, hogy bilincsbe verve Jeruzsálembe hurcoljam őket és elnyerjék büntetésüket.
Történt pedig, hogy útközben, amikor Damaszkuszhoz közeledtem, déltájban, hirtelen nagy mennyei fényesség vett körül. A földre zuhantam, majd egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”
Erre én megkérdeztem: „Ki vagy te, Uram?”
Ő azt mondta nekem: „Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl.” Akik velem voltak, látták ugyan a fényt, de nem hallották annak hangját, aki hozzám szólt.
Megkérdeztem: „Mit tegyek, Uram?”
Az Úr akkor azt mondta nekem: „Kelj föl és menj be Damaszkuszba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.”
Mivel azonban a ragyogó fényesség miatt elvesztettem látásomat, kísérőim kézen fogva vezettek, és így értem be Damaszkuszba.
Egy bizonyos Ananiás nevű, Törvényt tisztelő férfi, akiről az ottani zsidók mind jó véleménnyel voltak, fölkeresett, és elém állva azt mondta nekem: „Saul testvér, nézz rám!” És én abban a pillanatban visszanyertem látásomat.
Ő meg folytatta: „Atyáink Istene eleve arra rendelt téged, hogy megismerd az ő akaratát, meglásd az Igazat, az ő küldöttjét, és halld meg ajkának igéit, mert minden ember előtt tanúskodnod kell arról, amit láttál és hallottál. Most pedig ne késlekedjél! Kelj fel, keresztelkedjél meg, és segítségül híva az ő nevét, mosd le bűneidet!”

Ez az Isten igéje.
ApCsel 22,3-16

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Menjetek el az egész világra, * és hirdessétek az evangéliumot! (Mk 16,15 – 4. a tónus)
Vagy: Alleluja. 4. szám.
Előénekes: Dicsérjétek az Urat, minden népek, * magasztaljátok őt, minden nemzetek.
Hívek: Menjetek el az egész világra, * és hirdessétek az evangéliumot!
Vagy: Alleluja.
E: Mert erős rajtunk az ő irgalma, * és az Úr hűsége örökké megmarad.
H: Menjetek el az egész világra, * és hirdessétek az evangéliumot!
Vagy : Alleluja.
Zsolt 116,1.2

Az első olvasmány helyett szabadon választható
ApCsel 9,1-22

ALLELUJA
Én választottalak titeket a világból, † hogy menjetek és gyümölcsöt teremjetek, * és gyümölcsötök maradandó legyen, mondja az Úr. Jn 15,16 – 6. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot!
Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk:
Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.
A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 16,15-18″

https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2020-01-25

A bölcsesség mindennél nagyobb kincs

8 Nem kiált-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az értelem?

² Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra.

³ A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált.

⁴ Hozzátok kiáltok, férfiak, szavam az emberekhez szól.

⁵ Legyetek okosak, ti együgyűek, legyetek értelmesek, ti ostobák!

⁶ Hallgassatok rám, mert fontos dolgokat mondok, ha felnyitom ajkamat, helyes, amit mondok.

⁷ Mert szám igazságot szól, ajkam utálja a gonoszt.

⁸ Számnak minden szava igaz, nincs bennük csalárdság vagy hamisság.

⁹ Mind világosak az értelmeseknek, és az ismeretre vágyóknak érthetők.

¹⁰ Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt, inkább a tudást, mint a színaranyat!

¹¹ Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél, és nem fogható hozzá semmiféle drágaság.

¹² Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás.

¹³ Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat. meg az álnok beszédet gyűlölöm.

¹⁴ Enyém a tanács és a jutalom, én vagyok az értelem, enyém a hatalom.

¹⁵ Általam uralkodnak a királyok, és rendelkeznek igazságosan a fejedelmek.

¹⁶ Általam vezetnek a vezérek, és ítélkeznek igazságosan az elöljárók.

¹⁷ Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek.

¹⁸ Gazdagság és megbecsülés van nálam, maradandó vagyon és igazság.

¹⁹ Gyümölcsöm drágább az aranynál, a színaranynál is, és jövedelmem a színezüstnél.

²⁰ Az igazság ösvényén járok és a törvénynek az útjain,

²¹ hogy örökséget adjak az engem szeretőknek, és megtöltsem kincstárukat.

²² Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen.

²³ Az ősidőkben formált engem, kezdetben, a föld keletkezése előtt.

²⁴ Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel.

²⁵ Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem;

²⁶ amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem.

²⁷ Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött.

²⁸ Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai,

²⁹ amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait,

³⁰ én már mellette voltam, mint kedvence, és gyönyörűsége voltam minden nap, színe előtt játszadozva mindenkor.

³¹ Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben.

³² Ezért, fiaim, hallgassatok rám, mert boldogok, akik megőrzik útjaimat!

³³ Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt!

³⁴ Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva minden nap, ajtófélfáimat őrizve.

³⁵ Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól.

³⁶ De aki vétkezik ellenem, magának árt, gyűlölőim mind a halált szeretik.

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Proverbs+10%3B+Proverbs+3%3B+Proverbs+8&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;NT-HU;BDS

Nyolcadik csapás: sáskajárás

10 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Menj ismét a fáraóhoz, mert én keményítettem meg a szívét és főembereinek szívét, hogy ezeket a csodálatos jeleket véghezvigyem közöttük. ² Meg azért is, hogy újra meg újra elmondjátok majd fiaitoknak és unokáitoknak, hogyan csúfoltam meg az egyiptomiakat jeleimmel és csodáimmal, amelyeket véghezvittem közöttük. Ebből pedig mindannyian értsétek meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!”

³ Ezután Mózes és Áron bementek a fáraóhoz, és ezt mondták neki: „A héberek Istene, az Örökkévaló mondja neked: »Meddig húzod-halasztod még, hogy meghajolj előttem? Engedd szabadon népemet, hogy imádjanak engem! ⁴ Ha nem engeded el őket, akkor holnap sáskák sokaságát hozom Egyiptomra. ⁵ Olyan nagy tömegben lepik el az országot, hogy látni sem lehet tőlük a föld színét, és fölfalnak mindent, amit a jégeső még meghagyott. Csupaszra rágnak minden fát, amely a mezőn nő. ⁶ Sőt, még palotáidba is, főembereid házaiba és néped otthonaiba is benyomulnak. Olyan sáskajárást, mint ez, nem láttak még Egyiptomban őseitek idejétől fogva!«”

Ezután Mózes sarkon fordult, és otthagyta a fáraót.

⁷ A főemberek ekkor odafordultak a fáraóhoz: „Urunk, meddig hagyod még, hogy ez az ember mindenféle bajt okozzon nekünk? Inkább engedd el azt a népet, hadd menjenek és áldozzanak istenüknek, az Örökkévalónak! Nem veszed észre, hogy Egyiptom már egészen tönkrement?!”

⁸ A fáraó hallgatott tanácsukra: visszahívatta Mózest és Áront. Ezt mondta nekik: „Hát jó, nem bánom, menjetek, és áldozzatok isteneteknek, az Örökkévalónak! De előbb mondjátok meg, kik is fognak elmenni erre az ünnepre?”

⁹ Mózes ezt felelte: „Az Örökkévalónak tartunk ünnepet, ezért mindannyian elmegyünk: fiatalok és öregek, fiaink és leányaink, nyájaink és csordáink!”

¹⁰ De a fáraó gúnyosan válaszolt: „Az Örökkévalónak valóban veletek kell lennie ahhoz, hogy én valaha is elengedjem a kicsinyeiteket innen! Vigyázzatok magatokra, mert látom, hogy valami rosszban sántikáltok! ¹¹ Szó sem lehet róla, hogy mindannyian elmenjetek! Ha olyan nagyon áldozni akartok az Örökkévalónak, akkor ti, férfiak elmehettek, de a többiek itt maradnak!”

Ezután Mózest és Áront kikergették a palotából.

¹² Az Örökkévaló ekkor szólt Mózesnek: „Emeld föl a kezed Egyiptom ellen, hadd jöjjenek a sáskák! Falják fel az összes zöld növényt, amelyet a jégeső még meghagyott!”

¹³ Mózes fölemelte a botját Egyiptom földje fölé, az Örökkévaló pedig keleti szelet támasztott, amely egész nap és egész éjjel fújt, és reggelre meghozta a vándorsáskák^[a] felhőit Egyiptomra. ¹⁴ Ellepték az egész országot, és mindenhol letelepedtek. Teljesen beborítottak mindent. Ilyen súlyos sáskajárás még sohasem volt Egyiptomban, és nem is lesz többé soha. ¹⁵ A sáskák felhői úgy belepték az egész országot, hogy a föld elsötétedett tőlük. Fölfaltak minden növényt, minden zöldet az egész országban, amit a jégeső még meghagyott. Nem hagytak egy fűszálat sem a mezőn, de még levelet vagy termést sem a fákon. Mindent teljesen letaroltak egész Egyiptomban.

¹⁶ A fáraó ekkor sietve hívatta Mózest és Áront. Ezt mondta nekik: „Elismerem, hogy vétkeztem istenetek, az Örökkévaló ellen, és ellenetek is. ¹⁷ Kérlek, bocsássátok meg vétkemet, csak még ez egyszer, és könyörögjetek isteneteknek, az Örökkévalónak, hogy ezt a halálos csapást távolítsa el rólam!”

¹⁸ Mózes ezután kijött a fáraó palotájából, és imádkozott az Örökkévalóhoz, ¹⁹ aki megfordította a szelet. Az erős nyugati szél fölkapta a sáskák felhőjét, és a Vörös-tengerbe sodorta őket. Egyetlen vándorsáska sem maradt Egyiptomban.

²⁰ De az Örökkévaló megkeményítette a fáraót, aki mindezek ellenére sem engedte szabadon Izráel népét.

Kilencedik csapás: sötétség

²¹ Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Emeld föl kezed az égre, hogy legyen sötétség Egyiptom földjén! Olyan sűrű lesz a sötétség, hogy tapintani lehet!” ²² Amikor Mózes fölemelte karjait az égre, sűrű sötétség takarta be Egyiptomot három napig. ²³ Az egyiptomiak nem is látták egymást, és ki sem mozdultak házaikból. Csak ott volt világosság, ahol Izráel népének családjai laktak.

²⁴ A fáraó ismét hívatta Mózest, és ezt mondta neki: „Rendben van, menjetek mindannyian, és áldozzatok az Örökkévalónak! Vihetitek családtagjaitokat is, csak nyájaitokat és csordáitokat hagyjátok itt!”

²⁵ Mózes azonban nem engedett: „Nem, elvisszük magunkkal összes jószágunkat is! Bele kell egyezzél, hogy a saját állatainkból adjunk égőáldozatot és véresáldozatot az Örökkévalónak! ²⁶ Jószágaink közül nem hagyunk itt egyetlen egyet sem, mert azok közül kell áldozatra valót választanunk Istenünknek, az Örökkévalónak! Amíg arra a helyre nem érünk, még mi magunk sem tudjuk, milyen állatokat kell majd föláldoznunk.”

²⁷ Az Örökkévaló ezúttal is megkeményítette a fáraót, aki ezután már egyáltalán nem akarta elengedni Izráel népét. ²⁸ Ezt mondta a fáraó Mózesnek: „Takarodj a szemem elől! Vigyázz, hogy többé ne lássalak, mert akkor meghalsz!”

²⁹ Mózes így felelt: „Ebben az egy dologban igazad van: engem többé nem látsz!””

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Exodus+10&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“

Prófécia Egyiptom megtámadásáról

¹³ Ezt mondta az Örökkévaló Jeremiás prófétának arról, hogy Nebukadneccar, Babilónia királya meg fogja támadni, és elfoglalja majd Egyiptomot:^[a]

²⁵ Az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene mondja: „Bizony, megbüntetem Ámont^[c], Nó istenét és a fáraót, meg egész Egyiptomot, isteneivel és királyaival együtt! Megbüntetem a fáraót is, meg azokat is, akik benne bíznak. ²⁶ Kiszolgáltatom őket azoknak, akik az életükre törnek: Nebukadneccarnek, Babilónia királyának, meg a szolgáinak.

Azután majd Egyiptom ismét lakott föld lesz, mint a régi időkben” — mondja az Örökkévaló.

Prófécia Izráel helyreállításáról

———————–