“2014.01.13 16:56
Én vagyok Isten, az Atya. Én vagyok, Aki Vagyok. Én vagyok a ti Teremtőtök – az Alfa és az Omega.
Drága leányom, hallgass Engem, amint bejelentem, hogy azon Beavatkozásom, mely megakadályozza az emberi nem elpusztítását, hamarosan bekövetkezik.
Amikor nem hallotok semmi gonoszat – az nem azt jelenti, hogy nem létezik. Egy gonosz cselekedetet terveznek a háború kitörésére, azzal a kizárólagos céllal, hogy annyi embert pusztítsanak el, amennyit csak lehetséges. Az ember azon képessége, hogy Gyermekeim ellen rossz cselekedetet hajtson végre, sohasem volt nagyobb. Az ember képessége a technológia gyártására sohasem volt nagyobb, de ezzel a tudással nagymértékben visszaél, és azok a tervek, hogy életetek minden részét ellenőrizzék, már egy előrehaladott stádiumban vannak.
Ők, az ellenségeim, ellenőrizni akarják, hogy mit egyetek, igyatok és mindazt, amit annak érdekében tesztek, hogy úgy terjesszétek az Igazságot, ahogyan azt Én adtam nektek. Nem fognak nyugodni addig a napig, amíg országaitokat, pénzügyeiteket és egészségeteket ellenőrzésük alá nem veszik. Miközben ezek a tervek nyilvánvalóvá válnak, át fogják venni a vezetést minden vallás fölött is. Mivel oly sok ember nem hisz Létezésemben, kevés lesz az ellenállás azon fondorlatos tervükkel szemben, hogy lelkeket lopjanak Tőlem.
Amikor az ember azt hiszi, hogy képes szembeszállni Istennel, akkor ő nem igazán tudja, hogy Ki Vagyok. Ha pedig nem tudja, hogy Ki Vagyok, akkor ő semmit sem tud. A szíve megkeményedett, az elméje eltompult és a lelke ólomnehéz lett.
Az, aki eltávolodik Tőlem, elveszett. Aki azzal a szándékkal harcol Ellenem, hogy ellopja gyermekeim lelkét, az meghalt Számomra és az a sorsa, hogy elkárhozzon.
Én most közbe fogok lépni, hogy megállítsam e rettenetes gonosz rémtett elkövetését. Aztán, amikor végeztem, meg fogom nyitni a szemeteket, megérintem a szíveteket és csodálattal töltelek el benneteket. Hamarosan fel fogom fedni az Igazságot, mivel közületek már oly sokan nem hisznek benne.
Én vagyok mindaz, ami van, és ami lesz. Én vagyok a ti Atyátok, a Mindent- Tudó, Mindent látó, a Mindent Szerető és a Végtelenül Irgalmas. Azért jövök, hogy összegyűjtsem a hívőket. Nemsokára itt van az Én Időm, mivel Fiam Irgalmassága szinte elérkezett hozzátok.
Szeretett Atyátok,A Legmagasságosabb Isten”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/isten-az-atya-azert-jovok-hogy-osszegyujtsem-a-hivoket-nemsokara-itt-van-az-en-idom-mivel-fiam-irgalmassaga-szinte-elerkezett-hozzatok/
—–
Római katolikus:
“ 2019-01-13
Urunk megkeresztelkedése
Kezdőének:
Az Úr megkeresztelkedésekor megnyílt az ég, a Szentlélek mint galamb lebegett az Úr fölött, és a mennyei Atya szava hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. (Vö. Mt 3,16-17)
Könyörgés:
Mindenható, örök Isten, te ünnepélyesen kinyilatkoztattad nekünk Krisztust mint szeretett Fiadat, amikor megkeresztelkedett a Jordán folyóban és leszállt rá a Szentlélek. Add, hogy mindig kedved teljék bennünk, fogadott gyermekeidben, akik újjászülettünk vízből és Szentlélekből. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.
vagy
Istenünk, egyszülött Fiad hozzánk hasonló emberi testben jelent meg köztünk. Add, kérünk, hogy bensőleg alakítson újjá minket Jézus, aki külsejét tekintve hasonló lett hozzánk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.
OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Íme az én szolgám, akiben kedvem telik.
Ezt mondja az Úr: Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, és igazságot visz a nemzeteknek. Nem kiált majd, nem emeli föl a hangját, és szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen tanítja az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő tanítására várnak a nemzetek.
Én, az Úr hívtalak meg igazságban, én fogtam meg a kezed és én formáltalak. Általad kötök szövetséget népemmel, és adok világosságot a nemzeteknek, hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, és a tömlöcből azokat, akik a sötétben ülnek.
Ez az Isten igéje.
vagy
OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Mindenki meglátja majd az Úr dicsőségét.
„Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg” – ezt mondja Istenetek.
„Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert gonoszsága, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bűnéért.”
Egy hang kiált: „Készítsetek utat az Úrnak a pusztában, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. Minden völgy emelkedjék föl, minden hegy és halom süllyedjen alá. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, és sima úttá, ami göröngyös. Akkor megnyilvánul az Úr dicsősége, és meglátják azt mindenek. Igen, az Úr szája mondta ezt így.”
Menj föl egy magas hegyre, te, ki jó hírt viszel Sionnak, emeld föl erősen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Emeld föl hangodat! Ne félj! Hirdesd Juda városainak:
„Íme, a ti Istenetek! Isten, az Úr, íme, eljön hatalommal, karjával mindent uralma alá vet. Vele van győzelmének jutalma, és színe előtt a bőséges zsákmány. Úgy legelteti nyáját, mint a pásztor. Karjaiba veszi bárányait, ölében hordozza őket, az anyajuhokat pedig nagy gonddal vezeti.”
Ez az Isten igéje.
Iz 42,1-4.6-7 v. Iz 40,1-5.9-11
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Áldja meg Isten az ő népét, * adjon neki békességet. Vö. 11 b. vers.
Előénekes: Adjátok meg az Úrnak, * Isten gyermekei,
adjátok meg az Úrnak a nevét megillető dicsőséget, * imádjátok az Urat szent ünnepi díszben!
Hívek: Áldja meg Isten az ő népét, * adjon neki békességet.
E: Az Úr szava zúg a vizek árján, * az Úr lebeg a nagy vizek fölött.
Az Úr szava telve erővel, * az Úr szava telve fönséggel.
H: Áldja meg Isten az ő népét, * adjon neki békességet.
E: A dicsőség Istene mennydörög, * templomában mindenek az ő dicséretét zengik.
Az Úr trónol a vízözön fölött, * az Úr király örökké.
H: Áldja meg Isten az ő népét, * adjon neki békességet.
vagy
Válasz: Mondj áldást lelkem az Úrnak, * mert csodálatos az ő nagysága.
Előénekes: Uram, Istenem, csodálatos a te nagyságod, * fenségbe és ékességbe öltözöl.
Sugárzó fény a te köntösöd, * kifeszíted az eget, mint egy sátort.
Hívek: Mondj áldást lelkem az Úrnak, * mert csodálatos az ő nagysága.
E: Vizek fölött áll a te otthonod, † a felhőket fogatul használod, * és tovaszállsz a szelek szárnyán.
Követeddé teszed a szeleket, * és szolgáddá a tüzes villámot.
H: Mondj áldást lelkem az Úrnak, * mert csodálatos az ő nagysága.
E: Mily számosak a te műveid, Uram, † bölcsességgel alkottál mindent, * teremtményeid betöltik a földet.
Mily nagy és széles a tenger, † megszámlálhatatlan élőlény nyüzsög benne: * kicsiny és hatalmas állatok.
H: Mondj áldást lelkem az Úrnak, * mert csodálatos az ő nagysága.
E: Mindenek tőled várják, * hogy enniök adj a kellő időben.
Összegyűjtik, amit nekik juttatsz, * megnyitod kezedet, és eltelnek minden jóval.
H: Mondj áldást lelkem az Úrnak, * mert csodálatos az ő nagysága.
E: De megzavarodnak, ha elfordítod arcodat, * elpusztulnak és a porba térnek, ha megvonod éltető erődet.
Ám, ha újra kiárasztod lelkedet, életre kelnek, * és a föld színét megújítod.
H: Mondj áldást lelkem az Úrnak, * mert csodálatos az ő nagysága.
Zsolt 28,1a és 2.3ac-4.3b. és 9b-10 v. 103,1b-2.3-4.24-25.27-28.29-30
SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Isten fölkente a názáreti Jézust Szentlélekkel.
Kornéliusz (százados) házában Péter szólásra nyitotta ajkát, és ezeket mondta: „Valóban el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató. Mindenki kedves előtte, bármely néphez tartozik is, aki féli őt és az igazságot cselekszi. Isten a tanítást Izrael fiainak adta, és a béke örömhírét hirdette Jézus által. Ő a mindenség Ura.
Ti tudjátok, hogy mi minden történt Galileától egész Judeáig attól kezdve, hogy János hirdette a keresztséget: Hogyan kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. Ő pedig, amerre csak járt, jótetteket vitt végbe, és meggyógyított minden ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten.”
Ez az Isten igéje.
vagy
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak Tituszhoz írt leveléből
Isten megmentett minket a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében.
Testvéreim!
Isten üdvözítő kegyelme megnyilvánult minden ember számára, és arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal. Éljünk becsületesen, buzgón és szentül ezen a világon. Várjuk reményünk boldog beteljesedését: nagy Istenünknek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét. Hiszen ő önmagát adta értünk, hogy minket minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson, és jótettekben buzgólkodó, választott népévé tegyen.
Amikor Üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket; nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében.
Bőséggel árasztotta reánk a Szentlelket Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy kegyelmével igaz életet éljünk, és az örök élet reménye legyen osztályrészünk.
Ez az Isten igéje.
ApCsel 10,34-38 v. Tit 2,11-14;3,4-7
ALLELUJA
Eljön az, aki hatalmasabb nálam – mondja Keresztelő János, * ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket. Vö. Lk 3,16 – 4g. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Amikor Jézus megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég.
Abban az időben:
A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De eljön, aki hatalmasabb nálam, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni.
Ekkor történt, hogy amikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt rá látható alakban, mint egy galamb. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 3,15-16.21-22″
https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-01-13
Görög katolikus:
“
Szeretsz-e engem?
15 Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e, mint ők?”
Péter így felelt: „Igen, Uram, tudod, hogy milyen kedves vagy nekem.”
Jézus erre azt mondta neki: „Viselj gondot a bárányaimra!”
16 Azután újra megkérdezte tőle: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?”
Péter ismét ezt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy milyen kedves vagy nekem.”
Jézus azt mondta: „Viseld gondját a juhaimnak!”
17 Ezután harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, Jóna fia, a barátom vagy?”
Péter erre elszomorodott, hogy Jézus harmadszorra is megkérdezte tőle: „A barátom vagy?” Így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz. Tudod, hogy milyen kedves vagy nekem.”
Jézus azt mondta neki: „Viselj gondot a juhaimra![a] 18 Igazán mondom neked, amíg fiatal voltál, felkötötted az övedet, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kinyújtod a kezed, és akkor majd más köti fel az övedet, és oda visz, ahová nem akarsz menni.” 19 Ezzel adta tudtára, hogyan fog meghalni, és a halálával hogyan szerez dicsőséget Istennek. Ezután hozzátette: „Kövess egem!”
20 Ekkor Péter hátrafordult, és látta, hogy az a tanítvány, akit Jézus szeret, utánuk jön. Ő volt az, aki a vacsora közben Jézushoz közel hajolt, és megkérdezte tőle: „Uram, ki az, aki elárul téged?” 21 Mikor Péter látta ezt a tanítványt, megkérdezte Jézustól: „Uram, hát vele mi lesz?”
22 Jézus ezt felelte: „Ha azt akarom, hogy életben maradjon, amíg visszajövök, mi közöd hozzá? Te csak kövess engem!”
23 Így terjedt el a testvérek között az a hír, hogy ez a tanítvány nem fog meghalni. Pedig Jézus nem ezt mondta, hanem azt: „Ha azt akarom, hogy életben maradjon, amíg visszajövök, mi közöd hozzá?” 24 Ez a tanítvány az, aki mindezekről a dolgokról tanúskodik. Ő az, aki ezeket leírta, és tudjuk, hogy amit mond és ír, az igaz.
25 Jézus még sok más dolgot is tett. Ha ezeket mind részletesen leírnák, azt hiszem, az egész világ sem lenne elég, hogy befogadja azokat a könyveket.”
“
7 Közülünk mindenki kapott valamilyen ajándékot, annak megfelelően, hogy Krisztus milyen célra adta neki a kegyelmet. 8 Ezért mondja az Írás:
„Amikor felment a magasságba,
foglyokat vitt magával,
és ajándékokat adott az embereknek.”[a]
9 Amikor azt mondja, hogy „felment”, az azt jelenti, hogy előzőleg Krisztus lejött a Földre. 10 Aki alászállt, ugyanaz, mint aki felemelkedett minden égi magasság fölé, hogy mindent betöltsön.
11 Igen, Krisztus az, aki apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat adott ajándékul az embereknek. 12 Azért adta őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten szent népét a feladatukra: Krisztus „Testének” felépítésére. 13 Meddig fog tartani ez a felépítés? Addig, amíg mindnyájan egységre és harmóniára nem jutunk az Isten Fia megismerésében, és mindabban, amit a hitünk magában foglal. Addig, amíg majd mindannyian egészen felnőtté válunk, és minden tekintetben Krisztusra fogunk hasonlítani.”
”
Jézus Galileában kezdi meg a munkáját
12 Amikor Jézus meghallotta, hogy Bemerítő Jánost börtönbe vetették, visszament Galileába. 13 Elhagyta Názáretet, és a Galileai-tó melletti Kapernaumba költözött, Zebulon és Naftáli határvidékére, 14 hogy beteljesedjen Ézsaiás próféta szava:
15 „Figyeljetek rám, akik Zebulon és Naftáli földjén éltek,
a tengerparti út vidékén,
a Jordánon túli területen,
az idegen népek Galileájában!
16 A sötétségben élő nép
nagy világosságot látott.
Akik halál földjén és árnyékában laktak,
azoknak hajnali világosság támadt.”[a]
17 Jézus ettől fogva kezdte hirdetni: „Változtassátok meg, ahogy gondolkodtok, és térjetek vissza Istenhez, mert Isten Királysága megérkezett!””
—–
https://oca.org/readings/daily/2019/01/13
—–
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html
—–
—–
Tóra:
“
13.1 Az Örökkévaló így szólt Mózeshez: 2 „Nekem szenteljetek Izráel népében minden elsőszülöttet, vagyis aki anyjának első gyermeke, azt számomra különítsétek el! Hasonlóképpen szenteljétek nekem a háziállatok kicsinyei közül azokat, amelyeket anyjuk először hozott a világra!”
3 Mózes ezt mondta a népnek: „Emlékezzetek erre a napra, amelyen kijöttünk Egyiptomból, ahol úgy éltünk, mint a rabszolgák! Emlékezzetek rá, hogy az Örökkévaló hozott ki bennünket onnan, nagy hatalmával. Erre való emlékezésül ne egyetek semmiféle kovásszal készült ételt! 4 A mai napon jöttünk ki Egyiptomból, Abib hónapban.
5 Az Örökkévaló megesküdött ősapáinknak, hogy nekünk adja azt a tejjel-mézzel folyó földet, amelyen most még a kánaániak, hettiták, emóriak, hivviek és jebúsziak laknak. Ezért bevisz majd titeket arra a földre, s akkor ebben a hónapban tartsátok meg ezt az ünnepet minden évben!
6 Az ünnep hét napja alatt csakis kovásztalan kenyeret egyetek, a hetedik napon pedig tartsatok nagy ünnepet az Örökkévalónak! 7 Kovásztalan kenyeret egyetek ezen a hét napon, s ez alatt kovász vagy kovásszal készült étel ne is legyen a házaitokban, sehol az országban! 8 Azon a napon magyarázd el a gyermekeidnek: »Azért van ez az ünnep, hogy emlékeztessen arra, amit az Örökkévaló tett velem,[a] amikor kiszabadított engem Egyiptomból.«
9 Ez az ünnep olyan legyen számotokra, mintha a karodra vagy a homlokodra lenne kötve, hogy soha ne felejtsétek el. Emlékeztet arra, hogy az Örökkévaló tanítását emlegessétek szüntelen, hiszen ő az, aki erős karjával kihozott minket Egyiptomból. 10 Tartsátok meg hát ezt az ünnepet minden évben, a megfelelő időben.” …”
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Exodus+13&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS
“4 Ebben az időben Debóra prófétanő, Lappídót felesége volt a bíró Izráelben. 5 Debóra egy pálmafa alatt szokott ítélkezni, Efraim hegyvidékén, Ráma és Bétel között. Ide jártak fel hozzá az izráeliek, ha valamilyen peres ügyük volt. 6 Debóra magához hívatta Bárákot, Abínoam fiát, aki Kedesben, Naftáli törzsének területén lakott. Ezt mondta neki: „Bárák, ezt parancsolja neked az Örökkévaló, Izráel Istene: »Gyűjts össze 10 000 férfit Naftáli és Zebulon törzséből, és vonulj föl seregeddel a Tábór-hegyre! 7 Én pedig oda hozom eléd a Kisón-patakhoz[a] Siserát, Jábin vezérét, egész hatalmas seregével és harci szekereivel együtt, s kiszolgáltatom őket neked.«”
8 Bárák ezt felelte Debórának: „Ha te is táborba vonulsz velünk együtt, akkor vállalom. De ha nem jössz velem, akkor én sem megyek”.
9 „Veled megyek én is — válaszolta Debóra —, de akkor nem a tiéd lesz a dicsőség ebben a hadjáratban, mert Siserát az Örökkévaló egy asszony kezébe adja majd.”
Ezután Debóra Bárákkal együtt Kedesbe ment, 10 ahová Bárák összehívta Zebulon és Naftáli törzséből a harcosokat. Hívására 10 000 fő gyűlt össze, akiket felvezetett a Tábór-hegyre. Debóra is Bárákkal ment.
11 Mózes sógorának,[b] Hóbábnak leszármazottjaiból alakult a kéniek nemzetsége. Közülük az egyik, akit Hébernek hívtak, különvált a kéni nemzetségtől. Elköltözött, és Kedes közelében, a Caanaim melletti tölgyeknél táborozott.
12 Siserának jelentették, hogy Bárák és serege fölvonult a Tábór-hegyre. 13 Ennek hallatára Sisera is útnak indította seregét Haróset-Gójimból. Mind a 900 vasas harci szekerével és egész seregével együtt fölvonult a Kisón-patak mellé, a Tábór-hegy lábához.
14 Akkor Debóra szólt Báráknak: „Most támadj! Ez az a nap, amelyen az Örökkévaló kezedbe adta Siserát és seregét. Az Örökkévaló maga vonul előtted a csatába!” Ekkor Bárák támadásra vezette tízezres seregét, és a hegyről lerohanva megtámadták Siserát. 15 A csata közben az Örökkévaló annyira összezavarta és megrémítette Siserát, a harci szekerek hajtóit és az egész hadsereget, hogy végül maga Sisera is leugrott a szekeréről, és futva menekült a csatából. 16 Bárák és serege egészen Haróset-Gójimig üldözte a menekülő szekereket és katonákat, akiket az izráeliek mind egy szálig levágtak. Senki sem menekült meg közülük, 17 kivéve Siserát, aki egyedül futott el.
Menekülés közben Sisera a kéniek nemzetségéhez tartozó Héber feleségének, Jáélnek a sátorához ért. S mivel Jábin, Hácór királya és Héber között béke volt, Sisera itt biztonságban érezte magát. 18-19 Jáél kijött a sátorából, és köszöntötte, majd behívta őt: „Uram, jöjj be a sátramba! Ne félj!” Sisera elfogadta a meghívást, bement a sátorba, majd inni kért, mert nagyon szomjas volt. Jáél kinyitott egy tejes tömlőt, és abból adott neki. Majd Sisera lefeküdt, és Jáél betakarta egy takaróval. 20-21 Ezután Sisera megkérte Jáélt, hogy álljon a sátor ajtajába, és ha valaki az üldözők közül kérdezősködne utána, mondja azt, hogy nem is látta őt. Ezután Sisera mélyen elaludt, mert teljesen kimerült a futás közben. Ezután Jáél fogott egy sátorcöveket meg egy kalapácsot, óvatosan bement az alvó Siserához, és a cöveket annak halántékába verte, egészen a földbe szögezte. Így halt meg Sisera.
22 Ezután érkezett a Siserát üldöző Bárák Jáél sátorához. Az asszony köszöntötte, majd ezt mondta: „Gyere csak, megmutatom neked, akit keresel!” Azzal bevezette a sátorba: ott feküdt Sisera holtan, halántékában a sátorcövekkel!
23 Így alázta meg az Örökkévaló Jábint, Kánaán királyát Izráel előtt. 24 Ezután az izráeliek hatalma egyre jobban ránehezedett Jábinra, amíg végül legyőzték, és őt magát is megölték.
Debóra és Bárák éneke
5.1 Ezen a napon Debóra és Bárák ezt a győzelmi éneket[c] énekelte:
2 „Amikor Izráel harcosai hosszúra növesztették hajukat,
mert egészen az Örökkévalónak szentelték magukat,
dicsérjétek az Örökkévalót!
3 Halljátok ezt királyok,
figyeljetek rám, fejedelmek,
mert az Örökkévalónak éneklek,
az Örökkévalót dicsérem, Izráel Istenét!
4 Mikor Széírből[d] jöttél, Örökkévaló,
mikor Edom földjén lépkedtél,
még a föld is remegett,
az ég is megindult, esőt hullatott.
5 A hegyek reszkettek az Örökkévaló előtt,
a Sínai-hegy is megremegett az Örökkévaló előtt,
Izráel Istene előtt!
6 Anát fia, Samgar[e] idejében,
Jáél napjaiban senki sem járt az utakon,
a karavánok és utazók mind kerülő utakra tértek.
7 Kihaltak a falvak Izráelben.
Kihalt az élet a falvakból,
amíg te nem jöttél, Debóra,
amíg felkeltél, Izráel anyjaként vezettél!
8 Mikor Isten új vezetőket választott,[f]
tüstént harc dúlt a kapuk előtt,
de még egy dárda, vagy pajzs sem akadt
Izráel negyvenezres seregében.
9 Szívem azoké, akik vezetik Izráelt,
akik a nép közül önként vállalták a harcot!
Dicsérjétek az Örökkévalót!
10 Emlegessétek újra meg újra az Örökkévaló nagy tetteit,
akik felültök a nyeregtakaróra,[g]
s útra keltek szürke szamarakon,
vagy az úton mentek!
11 Mikor a nyájakat itatjátok a kútnál,
halljátok az éneklők szavát,
akik az Örökkévaló dicső tetteiről énekelnek,
győzelmekről, amelyeket az izráeli falvak népe aratott,
amikor az Örökkévaló népe a város kapuinál harcolt.
12 Serkenj föl, Debóra, serkenj föl!
Kelj föl, és énekelj!
Rajta, Bárák, támadj!
Ejts foglyokat, Abínóam fia!
13 Akkor a maradék nép lerohant a hegyről,
hogy harcoljon az ellenséggel,
az Örökkévaló népe rárontott az idegenek seregére.
14 Jöttek Efraimból, akik Amálek helyére települtek,[h]
jöttek utánad, Benjámin, a testvéreiddel,
jöttek Mákír[i] nemzetségéből a kapitányok,
Zebulon törzséből, kezükben pálcával a vezérek.
15 Ide gyűltek Issakár fejedelmei,
Debórához gyülekeztek,
Bárákot követve mind támadásra indultak,
a hegyről a völgybe lerohantak.
De Rúben nemzetségei csak tanakodtak.
16 Miért üldögéltek nyájaitok mellett?
Nézitek, hogy terelik össze a pásztorok juhaikat?
Rúben nemzetségei csak tanakodtak, nem mozdultak.
17 Gileád népe is ott maradt a Jordánon túl,[j]
Dán fiai meg az idegenek hajóin szolgáltak,
Ásér nemzetségei a tengerparton üldögéltek,
öblök partján táboroztak.
18 Csak Zebulon és Naftáli fiai
harcoltak a dombokon halált megvetőn.
19 Királyok jöttek és harcoltak,
Kánaán királyai csatáztak Meggidó vizeinél,
harcoltak Taanak mellett a síkon,
de nem zsákmányoltak ezüstöt.
20 A csillagok is harcoltak az égből,
saját pályájukról vívtak Sisera ellen.
21 Elsodorta Sisera seregét a Kisón megáradt patakja,
elsöpörte őket a vízáradat, az ősi Kisón.
Folytasd csak lelkem, teljes erővel!
22 Hogy robogtak a vágtató lovak és szekerek!
Menekülő paták dobogása hallik!
23 »Átkozzátok Méróz városát
— mondja az Örökkévaló angyala —,
átkozzátok lakosait,
mert nem jöttek az Örökkévalónak segíteni,
nem akartak vitézei közé állni!«
24 De áldott legyen Jáél, a kéni Héber felesége!
Áldottabb legyen minden más sátorlakó asszonynál!
25 Mikor Sisera vizet kért,
Jáél tejet adott neki,
fejedelmi csészéből tejszínnel itatta.
26 Bal keze sátorcövekért nyúlt,
jobb kezébe munkások kalapácsát vette,
Sisera fejét szétzúzta, összetörte,
halántékát földhöz szegezte.
27 Így esett el Sisera egy asszony lába előtt,
Jáél lábánál elterült, nem mozdult többé.
Ott fekszik holtan, megsemmisült!
28 Aggódva ki-kinéz ablakán Sisera anyja,
kezét tördeli, aggódva várja fiát:
»Miért késik harci szekere oly soká?
Nem hallom lovai patkóit, miért?«
29 Legbölcsebb szolgálója nyugtatja,
és maga is egyre csak ezt mondogatja:
30 »Biztosan most osztoznak a zsákmányon!
Szép rabnő jut minden harcosnak, talán kettő is,
meg díszes ruhák Siserának,
festett, hímzett, drága kendőt hoz nekem is,
színes selyemkendőt nyakamra, vállamra!«
31 Így vesszenek mind ellenségeid, Örökkévaló!
De akik szeretnek téged, tündököljenek,
mint a fölkelő nap, ereje teljében!”
Ezután 40 évig béke volt Izráelben.”
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Judges+4-5&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS
———
