“2014. november 9. vasárnap, 15:20
Drága szeretett leányom, mindaz, amit valaha is tenni szerettem volna az volt, hogy megmentsem Isten gyermekeinek a lelkét. Örök Atyám mindig arra vágyott, hogy úgy szeressék Őt gyermekei, ahogyan Ő szereti őket.
Még akkor is, amikor elsőszülöttje elutasította Szeretetét, szeretett Atyám ennek ellenére megalkotta a Tízparancsolatot, hogy lehetővé tegye az ember számára, hogy az Ő Törvényei szerint éljen. Az ember vágya mindig az kell, hogy legyen, hogy Mesterét szolgálja, de ahhoz, hogy ezt megtegye, szeretnie kell fivéreit és nővéreit. Azáltal, hogy betartja Isten Törvényeit, hűséges lesz, és közelebb fog kerülni Hozzá. De azzal, hogy elutasítja a Tízparancsolatot, az ember nagy távolságot teremt önmaga és Isten között.
Az Én Végső Küldetésem, amely elhozza az embernek az üdvösség gyümölcsét, sok Ajándékot hozott. Most azt szeretném, hogy ettől a naptól kezdve mindannyian, minden nap, imádkozzátok a Keresztes Imahadjárat 33. Imáját, és tartsatok magatoknál egy példányt az Élő Isten Pecsétjéről. Az emberek közül sokan, akik esetleg nem ismerik ezt a Küldetést, megkaphatják a Pecsét Védelmét, ha imádkozzátok értük ezt az imát.
Isten minden gyermeke, aki rendelkezik az Élő Isten Pecsétjével, védett lesz a nehézségekkel szemben, amelyek a Nagy Megpróbáltatás kibontakozásakor fognak bekövetkezni. Azért kérem ma ezt tőletek, mert nagy védelmet ígérek nektek a Keresztény Hit üldözőivel és a zavargásokkal szemben, melynek tanúi lesztek a Föld mind a négy sarkában. Arra kérlek benneteket, ne hagyjátok, hogy a félelem bármilyen formája megzavarja a szíveteket. Miközben arra vágyom, hogy Irgalmam által megmentsem az egész világot, most kijelentem, hogy ennek a Küldetésnek köszönhetően, ötmilliárd lelket fogok megmenteni. Kijelentem, hogy ez az egyike a legnagyobb Kegyelmeknek, melyet örökségként valaha is hagytam Isten gyermekeire a világ történetében.
Ugyanakkor azt is tudnotok kell, hogy le fogom rövidíteni a szenvedést *, amelyet a fenevad fog okozni az emberiségnek: ilyen nagy az Én Irgalmam. De előbb Isten büntetésének lesztek tanúi, amint az már előre meg volt jövendölve, mely egy fontos része az ember végső megtisztulásának.
Bízzatok Bennem. Emeljétek fel a szíveteket, és ne féljetek soha a gonosztól és azoktól a gonoszságoktól, amelyeket rövidesen látni fogtok. Ha valóban hisztek Bennem, engedjétek, hogy az öröm eltöltse a lelketeket. Meg fogom menteni mindazokat, akik számára Irgalmamért könyörögtök, a Keresztes Imahadjárat Imáim által. Az egyetlen bűn, amelyet nem lehet megbocsátani, a Szentlélek elleni istenkáromlás örök bűne.
Ma van annak a napja, amikor Én ünnepélyesen megígérem, hogy elhozom az emberiség számára – az ötmilliárd lélek megmentése által – Királyságom szeretetét, békéjét és örömét.
Én szeretlek benneteket, és dédelgetlek mindnyájatokat. Nincs olyan dolog, amit meg ne tennék értetek, ha az megegyezik Isten Akaratával. Mindössze csak kérnetek kell.
Jézusotok”
https://masodikeljovetel.hu/ennek-kuldetesnek-koszonhetoen-otmilliard-lelket-fogok-megmenteni
*
“… 20 Imádkozzatok, hogy ez a menekülés ne télen, se ne szombaton történjen! 21 Akkor olyan nehéz és keserves időszakot kell átélnetek, amilyen még nem volt a világ kezdete óta, és nem is lesz többé. 22 Ha Isten le nem rövidítené azt az időszakot, bizony senki sem élné túl, de a választottai kedvéért megrövidíti azt az időt.
23 Ha akkor valaki azt mondja nektek: »Nézzétek, itt a Messiás!«, vagy: »Ott van!« — ne higgyetek neki! 24 Mert hamis krisztusok és hamis próféták lépnek fel, akik nagy csodákat és jeleket[a] tesznek, hogy félrevezessék, ha lehet, még a választottakat is. …”
ld még:
” those days will be shortened * see 1:24 ”
The Rapture – on before Nissan 1, 2020?
https://www.youtube.com/watch?v=w1wiLx5iL7U&t=84m
———-
Igaz élet Istenben:
“A HETEDIK PECSÉT
1993. június 3.
Uram?
ÉN VAGYOK. Add át nekem terhedet, gyermekem!
Fáj a fülem a gonoszok üvöltésétől. Rosszakaratú nyelvük hazugságot hazugságra mond rólam.
Egy napon elém kell állniuk vádlóidnak!… Én a te oldaladon állok, nem vetted észre? Minden vádjuk éppúgy semmivé lesz, ahogy a víz felszívódik. Kelj fel! Kelj fel, és tedd kezedet a betegre, és meg fogom gyógyítani. Beszélj! És szájadból jövő szavaim hangjától lelkük karomba omlik.1 Támaszkodj rám! Az én békémet adtam neked, lakozz tehát ebben a békében! Ne félj most! … lásd,
de e világ ura a halál. Ne vádold üldözőidet, hogy ne ítéljelek meg téged is az ítélet napján. Szenvedésem lelke! Én az Úr, mutatom meg neked azokat a lépéseket, amelyeket kínszenvedésem alatt tettem. Mivel nekem szolgálsz, engem 
kell követned. Mit szeretnél, hogy mondjak neked? Talán, hogy kövess engem, de ne az én lábam nyomában? Ez nem lehetséges, mert aki engem szolgál, az az én véres lábnyomomat követi… Az én ujjam érintésével támasztod fel a halottakat.2 Akik még mindig nem látják csodáimat, azok mellett elhaladt országom. Barátom, kis barátom, lásd hogy már eddig milyen sok mennyei mannával tápláltalak! És én, a te Istened, továbbra is táplálni foglak. Egyetlen ember sem tolhatja félre kezemet szájad elől. Én leszek a te Erőd, hogy törékenységed által véghez vigyem tervemet. Országomra készítelek fel mindannyiotokat. Írd:
A világ ma visszautasítja Szívünket, Szent Édesanyád Szívét és az én Szentséges Szívemet. Ezek az idők, amelyekben éltek, az irgalom idői. Már elmondtam neked, hogy mi következik, amikor feltörik a hatodik pecsétet.3 Most figyelj és írd:
Közvetlenül azután, hogy a két Szív befejezte tanúságtételét4 fel fogom törni a hetedik pecsétet és azt egy félelemmel telt csend követi.5 Ebben a csendben a világi emberek azt gondolják, hogy diadalt arattak Szívünk felett. Örvendezni fognak és megünneplik ezt az eseményt, mert azt gondolják, hogy megszabadultak Szívünktől, akik szócsöveink által tettek tanúságot, mert amiről tanúskodtak, az bántotta fülüket, bántotta érdekeiket és gonosz szándékaikat. Akkor ezt a csendet hirtelen az én napom érkezése töri meg, és jaj a tisztátalannak! Jaj annak, aki nem bánja bűneit! Holttestük e sivatagban fog feküdni, amelyet ők maguk hoztak létre.
Angyalom akkor megtölti parázzsal a tömjénezőt, amelyet trónom és az oltár előtt kezében tart, és ledobja a Földre.6 És miközben mindenki ezt nézi, heves földrengés keletkezik, a Föld elemei tüzet fognak és szétolvadnak.7 Sokan elmenekülnek a hegyekbe, hogy elrejtőzzenek a barlangokban8 és a sziklák között. Felkiáltanak hozzám, de nem fogok figyelni rájuk. Próbára fognak tenni, káromolni fogják Szent Nevemet, és azt fogják mondani a hegyeknek9 és a szikláknak: Omoljatok ránk és rejtsetek el a trónon ülőnek színe elől, és a Bárány haragja elől! Mert eljön az én napom, és ki fogja túlélni? A túlélők10 térdre fognak borulni, félelem szállja meg őket, és csak engem, az Ő Istenüket fogják dicsérni… Majd ezután eljön az új Föld és az új Ég hozzátok.11 A világ országa az én országom lesz, és én fogok uralkodni minden szívben. A régi világ elmúlik.12 Lélek, uralmam a ti napjaitokban fog megkezdődni.
1 A Szentlélekben való megnyugvás. Több alkalommal előfordult a találkozókon.
2 Lelkileg, a megtérésekben.
3 Az 1993. február 18-ki üzenetben.
4 Azt hiszem, azt jelenti, amikor az idő kész az Úr napja számára.
5 vö. Jel 8,1
6 vö. Jel 8,5
7 vö. Pt 3,12
8 vö. Jel 6,16
9 vö. Jel 6,16
10 vö. Jel 11,3
11 vö. Jel 11,15
12 vö. Jel 21,4 “
http://www.tlig.org/hu/humsg/hum806.html
Római katolikus:
“ 11-09A lateráni bazilika felszentelése
Amikor ez az ünnep nem vasárnapra esik, az evangélium előtt csak egy olvasmányt olvasunk, bármelyiket választva az itt következők közül
OLVASMÁNY Ezekiel próféta könyvéből
Láttam a templomból fakadt vizet, és akikhez eljutott ez a víz, meggyógyultak.
Száműzetésünk huszonötödik esztendejében az Úr eljött isteni látomásban, és egy angyal odavezetett a jeruzsálemi templom kapuja elé. Láttam, hogy a küszöb alól víz fakadt, a ház keleti oldalán, keletre nézett ugyanis a templom főbejárata. A víz az épülettől jobbra folyt le, az oltártól dél felé. Azután az angyal kivitt az északi kapun, s a külső kapun kívül fekvő útra vezetett, amely keletre visz. És íme, jobbról forrás tört elő!
Kísérőm így szólt: „A keleti vidék felé indul ez a víz, tehát keletre, onnét majd lehömpölyög a sivatag felé; a sivatagtól zúg tovább le a Holt-tengerig. Ez a víz a sós tengervizet is egészségessé teszi. Amerre árad e folyó, minden lény élni fog! Ahová eljut ez a víz, igen sok lesz a hal; amit csak öntöz e folyó, minden virulni fog! A folyó mentén mindkét parton sok gyümölcsfa nő: lombjuk le nem hull, és gyümölcsük nem fogy el. Havonként érik friss gyümölcsük, mert vizük a szentélyből fakad, gyümölcsük étel, lombjuk pedig orvosság lesz.”
Ez az Isten igéje.
Ez 47,1-2.8-9.12
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Csörgedező patakok vidítják Isten városát, * a Magasságbelinek Szentséges lakóhelyét. (Vö. 5. vers. – 9. tónus)
Előénekes: Isten az erőnk és menedékünk, * biztos segítségünk, mikor minket szorongatnak.
Ezért nem félünk, ha megrendül a föld alattunk, * és a hegyek elmerülnek a mély tengerbe.
Hívek: Csörgedező patakok vidítják Isten városát, * a Magasságbelinek Szentséges lakóhelyét.
E: A folyók ágai vidítják Isten városát, * a fölséges Isten szent hajlékát.
Meg nem inog, mert Isten lakja, * kora hajnaltól oltalmazza.
H: Csörgedező patakok vidítják Isten városát, * a Magasságbelinek Szentséges lakóhelyét.
E: Velünk van az erős Isten: * Jákob Istene a menedékünk.
Jöjjetek és lássátok az Úrnak tetteit, * melyeket végbevitt az egész földön.
H: Csörgedező patakok vidítják Isten városát, * a Magasságbelinek Szentséges lakóhelyét.
Zsolt 45,2-3.5-6.8-9
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből
Ti Isten temploma vagytok!
Testvéreim!
Ti Isten épülete vagytok. Mint bölcs építőmester az Istentől nekem juttatott kegyelemmel megvetettem az alapokat; de más épít rá. Ügyeljen azonban mindenki, hogyan épít rá! A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki sem rakhat.
Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? És aki Isten templomát lerontja, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, és ti vagytok az!
Ez az Isten igéje.
1Kor 3,9c-11.16-17
ALLELUJA
Az Úr mondja: † Kiválasztottam és megszenteltem ezt a helyet, * hogy benne legyen nevem mindörökre! 2Krón 7,16 – 6. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Jézus saját teste templomáról beszélt.
Abban az időben mivel közel volt a zsidók húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?”
Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!”
A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?”
Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak.
Ezek az evangélium igéi.
Jn 2,13-22″
https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-11-09
1992. január 16.
Ó Uram, nem találok Szavakat dicséretedre, mégis szeretnék szólni Hozzád!Jahve: Segítek neked. Írd!
Jahve meglátogatott.
Mint szélroham
úgy emelt fel Lelke,
és megmutatta nekem
Arcát.
Gyengédséget, szeretetet
és végtelen jóságot
fedett fel előttem,
majd elárasztott áldásokkal
és mannát kínált bőséggel,
hogy megosszam testvéreimmel.
Járt velem a feledés földjén,
lentről, a holtak közül
vett fel.
Azok közül emelt fel,
akik elfelejtették őt,
és visszaadta lelkemnek az emlékezetet.
Ó Uram, Jahve, mily hálás vagyok!
Legyen rajtunk, Uram,
a Te szelídséged!
Legyen áldott Jahve
mindörökre!
Amen.
És most leányom, mögötted vannak az éjszaka rémei.
ÉN VAGYOK előtted.
Biztonságban hazavezetlek oda, ahová tartozol! ”
————
Ortodox (Görög keleti):
“12 Mivel mi ebben a nagyobb dicsőségben reménykedünk, teljesen nyíltan és félelem nélkül szólunk. 13 Nem úgy viselkedünk, mint Mózes, aki eltakarta az arcát, hogy Izráel népe ne láthassa a rajta ragyogó dicsőséget, se azt, amikor az elhalványul, és végleg eltűnik.14 De Izráel népének gondolkodása valóban elsötétült, és megmerevedett. Mind a mai napig, amikor csak olvassák az ószövetségi Írásokat, befedi a szívüket az a „takaró” — s az nem is tűnik el onnan, csak akkor, ha az Úrhoz fordulnak. 15 Igen, mindmáig, amikor csak Mózes Törvényét olvassák, ez a „takaró” borul az értelmükre. 16 Amikor azonban az Úrhoz fordulnak, az a „takaró” eltűnik, 17 mivel az Úr a Szellem, ahol pedig az Úr Szelleme, ott a szabadság.18 Mi azonban mindannyian fedetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét. Eközben pedig az Úr Szelleme által fokozatosan átváltozunk, egyre jobban hasonlítunk őhozzá, és dicsőségről-dicsőségre jutunk.”https://www.biblegateway.com/passage/?search=2+Corinthians+3%3A12-18&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS
”
A megszállott fiút megszabadítja
37 Másnap, amikor a hegyről lejöttek, hatalmas tömeg várta Jézust. 38 A tömegből valaki ezt kiáltotta: „Mester! Kérlek, jöjj, és nézd meg a fiamat, mert ő az egyetlen gyermekem! 39 Időnként egy gonosz szellem ragadja meg, a fiú fölsikolt, rángatózik, és habzik a szája. Csak nehezen távozik el tőle, miután meggyötörte. 40 Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki a fiamból, de nem sikerült nekik.”
41 Jézus így válaszolt: „Milyen hitetlen és romlott ez a nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom?! Meddig szenvedjelek el még titeket? Hozd ide a fiad!”
42 Amikor a fiú közelebb lépett, a gonosz szellem a földre dobta, és megrángatta. Jézus azonban ráparancsolt a gonosz szellemre, meggyógyította a fiút, és visszaadta az apjának. 43 Az emberek megukon kívül voltak a csodálkozástól, amikor látták Isten hatalmas erejét megnyilvánulni.
Jézus a közelgő haláláról beszél
Amíg a többiek még azon csodálkoztak, amit Jézus tett, ő ezt mondta a tanítványainak:”
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luke+9:37-43&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS
—–
https://oca.org/readings/daily/2019/11/09
—–
http://hungary.orthodoxia.org/2019/05/01/egyhazi-kalendarium-a-2019-ev-majus-honapjara-az-ujnaptar-szerint/#more-19195
——
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html
————–
Tóra:
“
Az Örökkévaló meglátogatja Ábrahámot
18.1 Később az Örökkévaló ismét megjelent Ábrahámnak, aki akkoriban Mamré tölgyesében táborozott.
A déli hőség idején Ábrahám éppen a sátra bejárata előtt ült, amikor 2 fölnézett, és látta, hogy három férfi áll a sátra előtt. Eléjük sietett, tisztelettel a földre borult, 3 majd ezt mondta: „Uram, kérlek, ne kerüld el szolgád házát! 4 Legyetek a vendégeim! Hadd hozzak egy kis vizet, hogy megmossátok lábatokat! Pihenjetek meg kissé e fa árnyékában! 5 Hozok egy falat kenyeret, hogy felfrissüljetek, mielőtt tovább indultok, ha már erre visz az utatok!”
„Legyen úgy, ahogy mondtad” — válaszolták a férfiak.
6 Akkor Ábrahám besietett Sárához a sátorba, és azt mondta: „Sietve készíts három adag finomlisztből lepényt a vendégeinknek!” 7 Majd a csordához sietett, kiválasztott egy szép fiatal borjút, a szolgájára bízta, hogy hamar vágja le, és készítsen belőle ételt. 8 Azután vette az elkészített húst, sajtot, tejet, és felszolgálta vendégeinek. Amíg a vendégek ettek, Ábrahám szolgálatkészen ott állt mellettük a fa alatt.
9 Azután az egyik vendég megkérdezte: „Ábrahám, hol van Sára, a feleséged?”
„Itt van, bent a sátorban” — felelte Ábrahám.
10 „A megfelelő időben[a] visszajövök hozzád, és a feleségednek, Sárának fia lesz” — mondta a vendég.
Sára eközben a sátor bejáratánál hallgatózott.
11 Ebben az időben már Ábrahám és Sára is igen megöregedett. Sára régen túl volt már azon a koron, amikor valakinek gyermeke születhet. 12 Ezért hitetlenkedve nevetett magában, és ezt gondolta: „Ugyan, ez lehetetlen! Öreg vagyok én már ehhez! Meg a férjem is megöregedett.”
13 Ekkor az Örökkévaló megkérdezte Ábrahámtól: „Miért nevetett Sára? Miért gondolja, hogy ő már túl öreg ahhoz, hogy gyermeket szüljön? 14 Vajon van-e valami lehetetlen az Örökkévaló számára? A megfelelő időben visszajövök hozzád, és akkor már fia lesz Sárának!”
15 Sára azonban megijedt, és letagadta: „Nem is nevettem!” — mondta.
„De bizony nevettél!” — mondta az Örökkévaló.
Ábrahám közbenjár Sodomáért
… “
“
Elizeus és az özvegyasszony olajos korsója
4 Történt egyszer, hogy a próféták közösségéből[a] az egyik próféta meghalt. Az özvegye Elizeushoz fordult, és elpanaszolta: „Uram, tudod, hogy a férjem, a te szolgád tisztelte és félte az Örökkévalót. Azonban meghalt, és adósságot hagyott ránk. A hitelezője pedig most a két fiamat akarja elvinni, hogy adósrabszolgái legyenek, mivel nem tudom kifizetni a férjem tartozását.”
2 Elizeus ezt kérdezte: „Hogyan tudnék segíteni rajtatok? Mi van a házadban?”
„Nincs egyebem, csak egy korsó olaj” — válaszolta az asszony.
3 „Jól van — mondta Elizeus —, akkor menj haza, és kérj kölcsön a szomszédaidtól mindenféle üres edényeket, amennyit csak tudsz! 4 Azután zárkózz be a házadba a fiaiddal együtt, és töltsd meg az üres edényeket a korsódból! Amelyik megtelt, azt állítsd félre.”
5 Az asszony így is tett. Bezárkózott a fiaival együtt, akik a keze alá adogatták az edényeket, ő meg sorra megtöltötte valamennyit. 6 Amikor már mind megtelt, mondta a fiának: „Add ide a következő üres korsót!”
„Nincs több, már mind megtelt” — felelte az. Ekkor a korsóból sem folyt tovább az olaj.
7 Az asszony ekkor visszament az Isten emberéhez, Elizeushoz, és elmondta, mi történt. Ő pedig ezt tanácsolta: „Eredj, add el az olajat, és fizesd ki a tartozást. Ami marad, abból meg élhettek a fiaiddal együtt.”
Elizeus szava szerint a meddő asszonynak fia születik
8 Elizeus időnként megfordult Súnem városában. Élt ott egy jómódú asszony a férjével, aki többször is vendégül látta a prófétát. Ezért, ha arra járt, Elizeus mindig betért hozzájuk. 9 Egy idő múlva az asszony megkérte a férjét: „Nézd, látom, hogy ez az Elizeus, aki időnként nálunk vendégeskedik, Isten szent embere. 10 Építsünk a számára egy kis vendégszobát az emeleten,[b] és tegyünk oda ágyat, asztalt, széket és mécsest. S ha ezután megint erre jár, hadd szálljon meg nálunk abban a szobában!” Így is lett.
11 Egyszer Elizeus éppen ebben a szobában szállt meg, és lefeküdt az ágyra pihenni. 12-13 Majd ezt mondta a szolgájának, Géházinak: „Hívd ide a vendéglátónkat, ezt a súnemi asszonyt. De előbb kérdezd meg tőle, mivel viszonozhatnánk szívességét, hiszen olyan nagy szeretettel gondoskodik rólunk! Akarja-e, hogy szóljunk érdekében a királynak vagy a hadsereg vezérének?”
Géházi hívta az asszonyt, aki megállt Elizeus előtt, és azt mondta: „Uram, én békességben élek a nemzetségem között.” — majd elment.
14 Elizeus azt kérdezte Géházitól: „Mégis, mit lehetne tenni érte?”
Géházi válaszolt: „Úgy tudom, nincs fia, és a férje már öreg.”
15 „Hívd csak ide megint!” — mondta Elizeus.
Az asszony ismét megállt az ajtóban, 16 Elizeus pedig ezt mondta neki: „Egy év múlva ilyenkor már a saját kicsi fiadat ringatod a karodban!”
„Jaj, uram, te Isten embere vagy, ne hitegess engem ilyen lehetetlen dologgal!”
17 Egy idő múlva az asszony várandós lett, és az Elizeus által mondott időben valóban fiút szült.
Elizeus föltámasztja a halott fiúcskát
18 A fiúcska fölcseperedett, s egy nap kiment az apjához a mezőre, ahol éppen gabonát arattak. 19 Egyszer csak azt mondta az apjának: „Jaj, nagyon fáj a fejem! Jaj, a fejem!”
Az apja szólt az egyik szolgájának: „Vidd a gyereket az anyjához!”
20 A szolga haza is vitte a gyermeket, akit az anyja az ölébe fektetett. Azonban a gyermek déltájban meghalt. 21 Az anya ekkor fölvitte, és lefektette az Isten emberének ágyára, majd becsukta az ajtót, és elment.
22 Azután szólt a férjének: „Kérlek, adj mellém egy szolgát és egy szamarat, hogy sietve az Isten emberéhez menjek! Hamarosan visszajövök.”
23 „De hiszen nincs ma sem Újhold ünnepe sem Szombat, miért mész hozzá?” — kérdezte a férje.
„Minden rendben lesz!” — mondta az asszony.
24 Fölnyergelte a szamarat, és azt mondta a szolgájának: „Azonnal induljunk! Hajtsd az állatot, ahogy lehet! Csak akkor lassíts, ha mondom.”
25 Elmentek a Kármel-hegyre, az Isten emberéhez, Elizeushoz, aki már távolról észrevette, hogy közelednek.
„Nézd! Az a súnemi asszony közeledik — mondta Elizeus a szolgájának, Géházinak —, 26 szaladj csak eléje, s kérdezd meg, jól van-e,[c] s hogy van a férje és a fia!”
Géházi eléje is ment, de az asszony csak annyit mondott neki: „Jól vagyunk.”
27 Nem állt meg, amíg az Isten emberéhez nem ért a hegyen. A földre borult előtte, és megragadta a lábát. Amikor Géházi el akarta zavarni az asszonyt, Elizeus rászólt: „Hagyd csak, mert nagyon el van keseredve, az Örökkévaló pedig eltitkolta előlem, hogy miért.”
28 Akkor az asszony ezt mondta Elizeusnak: „Uram, én nem kértem, hogy fiam szülessen! Nem azt mondtam neked, hogy ne hitegess?!”
29 Akkor Elizeus elküldte Géházit az asszony házához: „Indulj hamar, siess, meg ne állj! Ha találkozol valakivel, még csak ne is köszönj neki! Ha valaki köszön neked, ne válaszolj! Menj, és tedd a pálcámat a fiú arcára!”
30 De a fiú anyja ezt mondta Elizeusnak: „Uram, esküszöm az Örökkévalóra és a te életedre, hogy nem megyek innen haza nélküled!”
Így hát Elizeus is elindult, és követte az asszonyt a házához.
31 Géházi előbb ért oda, és Elizeus pálcáját a fiú arcára tette, de az nem éledt föl, s nem adott semmi életjelet. A szolga visszament és jelentette: „Uram, a fiú nem éledt föl.”
32 Elizeus bement a házba, s látta, hogy a gyermek valóban halott, és éppen az ő ágyán fekszik! 33 Senkit nem engedett a szobába, becsukta az ajtót, és imádkozott az Örökkévalóhoz. 34 Majd ráfeküdt a gyermekre, száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére helyezte, s ekkor a gyermek teste fölmelegedett. 35 Azután Elizeus fölkelt, járkált a szobában le s föl. Másodszor is ráfeküdt a gyermekre, aki ekkor hétszer tüsszentett, majd kinyitotta a szemét.
36 Elizeus szólította Géházit, hogy hívja az asszonyt, s amikor az odajött, ezt mondta neki: „Itt a fiad, vidd magaddal!” 37 Az pedig Elizeus lábához borult, majd elvitte a fiát.”
————–
