“Gyermekem, ha a Fiamért szenvedsz, akkor rendben van, hogy sírsz a fájdalomtól, mert te végül is csak ember vagy. Amikor tanúja voltam Fiam megkorbácsolásának és az Ő borzalmas Keresztre feszítésének, magamon kívül voltam a bánattól. És amint láttam, amit szánalomra méltó Teste elvisel, melyet egyetlen állat sem lenne képes a vágóhídon elviselni, oly sokszor elájultam a rémülettől, hogy alig tudtam megállni a lábamon.

Azt, hogy mennyire szenvedett soha senki nem fogja megtudni, mert aminek tanúja voltam, sohasem lehet papírra vetni, olyan aljasok voltak az Ő Isteni Testének okozott kegyetlenségek. Ez az oka annak, hogy kevés leírás adatott arról a megalázó sértésről, amelyet neki okoztak, mert annyira megdöbbentő volna, ha leírásra kerülne, hogy bemocskolná az Ő Szent Nevét.

Te szenvedsz gyermekem, de csak egy töredékét az Ő fájdalmának. Tudnod kell – miközben fizikai fájdalmad van -, hogy Fiam csak azoknak engedi meg, hogy megnyilvánuljon bennük az Ő Szenvedése, akiket kiválasztott. Amikor Ő ezt teszi – drága Fiamnak adott szabad akaratod ajándéka által -, akkor ez segít neki szembeszállni a gonosz hatalmával és legyőzni azt. Ezáltal úgy a lelked, akárcsak a tested megszentelődik és ez egy nagyon különleges ajándék Neki – egy ajándék, mely lehetővé teszi Számára, hogy másokat is megmentsen.

Így tehát, kérlek, értsd meg, hogy amikor Fiam megnöveli fájdalmadat, és amikor Ő valóban szenved benned, akkor ez egy Kegyelem, amelyet nem szabad visszautasítanod. Öleld azt át. Hamarosan meg fogod érteni, hogy ez milyen erőteljes. Amikor a Fiam megnyilvánítja Sebeit egy választott lélek testében, akkor az szörnyű üldöztetést hoz magával. Ez az az eset, amikor a gonosz komolyan és erőszakos dühvel támad. Először is félni fogsz, de most, hogy megérted, el fogod ezt fogadni és egyszerűen meg fogod védeni magad azáltal, hogy egy nap legalább háromszor elmondod Legszentebb Rózsafüzéremet.

Gyermekem, kérlek, gondoskodj arról, hogy ne engedd meg a félelemnek, hogy elvonjon téged ettől a munkától, mert éppen ez az, amit a gonosz akar. Fel kell állnod, el kell viselned és csendben kell maradnod, amikor növekszik ellened a gyűlölet.

Ezek a megpróbáltatások várhatóak egy ilyen méretű Küldetésben. Légy békében és tudd, hogy minden angyal és szent veled van és vezet téged.

Szeretett Édesanyád
Isten Anyja
Az Üdvösség Anyja”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/udvosseg-anyja-aminek-tanuja-voltam-sohasem-lehet-papirra-vetni-olyan-aljasok-voltak-az-o-isteni-testenek-okozott-kegyetlensegek/

—–
Római katolikus:
” 2018-07-01

Évközi 13. vasárnapKezdőének:
Tapsoljatok, nemzetek, mindnyájan, ujjongjatok Istennek dicsérő szóval! (Zsolt 46,2)

Könyörgés:
Istenünk, aki kegyelmeddel gyermekeiddé fogadtál és a világosság fiaivá tettél minket, kérünk, tartsd távol tőlünk a tévedés homályát, és segíts, hogy igazságod ragyogó fénye mindig tündököljön lelkünkben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

OLVASMÁNY a Bölcsesség könyvéből
A halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában. Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világon minden teremtmény az életet szolgálja. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön nem az alvilág uralkodik. Az igazság ugyanis halhatatlan. Isten halhatatlanságra teremtette az embert, a saját örökkévalóságának képmásává tette. A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják.
Ez az Isten igéje.
Bölcs 1,13-15;2,23-24

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Dicsőítelek, Uram, * mivel megmentettél engem. 6. tónus.
Előénekes: Dicsőítelek, Uram, mivel megmentettél engem, * nem engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak rajtam.
Uram, lelkemet kihoztad a halál országából, * életben tartottál, nehogy sírba szálljak.
Hívek: Dicsőítelek, Uram, * mivel megmentettél engem.
E: Zsoltárt zengjetek az Úrnak, ti, az ő szentjei, * és dicsérjétek az ő szent nevét.
Mert haragja csak egy pillanat, * de jósága végigkísér egész életünkön.
H: Dicsőítelek, Uram, * mivel megmentettél engem.
E: Ha este meg is látogat a sírás, * reggelre az öröm visszatér.
Meghallgatott az Úr, és megkönyörült rajtam, * az Úr lett az én segítségem.
H: Dicsőítelek, Uram, * mivel megmentettél engem.
E: Sírásomat örömre fordítottad; * Uram, Istenem, magasztallak mindörökké.
H: Dicsőítelek, Uram, * mivel megmentettél engem.
Zsolt 29,2.4.5-6,11.12a.13b

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második leveléből
Testvéreim!
Ti mindenben kitűntök: a hitben, a szóban, a tudásban, minden buzgólkodásban, és az irántunk táplált szeretetben: tűnjetek ki tehát a jótékonykodásban is. Hiszen ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok. Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért. Most az ő szükségüket a ti bőségetek enyhíti, hogy majd az ő bőségük nektek szolgáljon szükségetekben segítségül, s így (a javak) kiegyenlítődjenek. Az Írásban is ez áll: „Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött.”
Ez az Isten igéje.
2Kor 8,7.9.13-15

ALLELUJA
Üdvözítőnk, Jézus Krisztus, győzött a halálon, * és az evangéliumban felragyogtatta az örök életet. Vö. 2Tim 1,10 – 12. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Abban az időben amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte.
*
Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából.
Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot.
Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Még beszélt, amikor
* jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy.” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen.
Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Ezek az evangélium igéi.

Vagy rövidebb forma: Mk 5,21-24.35b-43 A két * közötti rész kimarad.
Mk 5,21-43″

http://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2018-07-01

“

10 Testvéreim, szívből kívánom és könyörgök Istenhez, hogy Izráel népe üdvösségre jusson. ² Elmondhatom róluk, hogy teljes erővel igyekeznek Istenhez, de nem ismerik az utat, amely hozzá vezet. ³ Nem értették meg, hogy milyen módon teszi Isten az embert elfogadhatóvá a maga számára, ezért megpróbálták saját magukat elfogadhatóvá tenni. Isten ugyan elkészítette az útját, hogyan lehet valaki a számára elfogadható, de Izráel ezt elutasította.

⁴ A Törvény ugyanis Krisztusban érte el a végső célját: aki bízik és hisz Jézus Krisztusban, azt Isten elfogadja. ⁵ Mózes azt írja az Istenhez való helyes viszonyról, amely a Törvény követelésein alapul: „Aki mindezeket megteszi, az élni fog a tettei által.”^{[a] 6} Arról viszont, hogy hit által hogyan válhatunk Isten számára elfogadhatóvá, így ír: „Ne mondd magadban: Ugyan ki megy fel a Mennybe?” — vagyis, hogy a Krisztust lehozza onnan. ⁷ De ne mondd azt sem: „Ki megy le a mélységbe?” — vagyis, hogy a Krisztust felhozza a halottak közül. ⁸ Hanem mit mond az Írás? „Egészen közel van hozzád Isten üzenete. Ott van az a szádban és a szívedben.”^[b] Ez pedig a hit üzenete, amelyet mi hirdetünk.

⁹ Ha tehát megvallod, hogy Jézus az Úr, mert a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. ¹⁰ Mert belül, a szívünkben jön létre az a hitbeli meggyőződés, amely Isten számára elfogadhatóvá tesz bennünket, és ha a szánkkal megvalljuk, amit hiszünk, akkor üdvözülünk.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Romans+10%3A1-10&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“¹² Péter mégis felkelt, és elfutott a sírhoz. Ott lehajolva benézett a sírkamrába, de csak a vászonlepedőket látta. Azután elment, és azon töprengett, hogy vajon mi történhetett.^[a]

Találkozás az emmausi úton

¹³ Ugyanezen a napon Jézus két tanítványa elindult Jeruzsálemből Emmausba, egy kis faluba, amely a várostól tizenkét kilométer távolságra volt. ¹⁴ Útközben azokról az eseményekről beszélgettek, amelyek a napokban történtek. ¹⁵ Amíg így beszélgettek és vitatkoztak, maga Jézus csatlakozott hozzájuk, és együtt ment velük. ¹⁶ A tanítványok azonban nem tudták, hogy ő az, mert valami megakadályozta őket abban, hogy ráismerjenek. ¹⁷ Jézus megkérdezte tőlük: „Miről beszélgettek?”

Ekkor azok szomorú arccal megálltak. ¹⁸ Az egyik, akit Kleopásnak hívtak, ezt felelte: „Úgy látszik te vagy az egyetlen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt itt ezekben a napokban.”

¹⁹ „Miért, mi történt?” — kérdezte Jézus.

Azok így feleltek: „A názáreti Jézusról van szó, aki szavaival és tetteivel egyaránt bizonyította, hogy hatalmas próféta Isten és az emberek előtt. ²⁰ De népünk főpapjai és vezetői kiszolgáltatták őt, és elérték, hogy halálra ítéljék és kivégezzék a kereszten. ²¹ Pedig mi azt vártuk és reméltük, hogy ő fogja Izráel népét felszabadítani. De már három napja, hogy mindez történt. ²² Ezenkívül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket. Ma korán reggel kimentek a sírhoz, ahová Jézus testét temették, ²³ de a holttestet nem találták ott. Mikor visszajöttek, azt állították, hogy látomásban angyalokat láttak, akik azt mondták, hogy Jézus él. ²⁴ Ekkor néhányan közülünk kimentek a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok mondták, de Jézust magát nem látták.”

²⁵ Ekkor Jézus kezdett beszélni: „Milyen értetlenek és nehéz felfogásúak vagytok! Milyen nehezen hiszitek el, amit a próféták mondtak! ²⁶ Hát nem éppen ezeket kellett a Messiásnak elszenvednie, mielőtt bement a dicsőségébe?” ²⁷ Azután Jézus elmagyarázta a két tanítványnak mindazt, amit az Írások őróla mondtak. Mózes könyveivel kezdte, és folytatta az összes többi prófétával, az egész Íráson keresztül.

²⁸ Közben megérkeztek Emmausba, ahová indultak, de Jézus úgy tett, mintha tovább akarna menni. ²⁹ A tanítványok azonban nagyon kérlelték: „Maradj velünk, hiszen a nap is lenyugodott már, mindjárt beesteledik!” Így hát Jézus velük maradt, és együtt mentek be a faluba.

³⁰ Amikor asztalhoz ültek, Jézus a kezébe vette a kenyeret, hálát adott Istennek, tört a kenyérből, és a tanítványoknak adta, ³¹ akiknek ebben a pillanatban megnyílt a szemük. Ráismertek Jézusra, de ő eltűnt a szemük elől. ³² „Hát nem ezt éreztük, amikor útközben az Írásokat magyarázta, és feltárta előttünk a próféciák igazi értelmét?” — mondták egymásnak a tanítványok.

³³ Azon nyomban fel is kerekedtek, és visszaindultak Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegy apostolt, és a többieket, ³⁴ akik ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr! Megjelent Simonnak!”

³⁵ Ekkor ők ketten is elmondták, mi történt velük az úton, és hogyan ismerték fel Jézust arról, ahogyan megtörte a kenyeret.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luke+24%3A12-35&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—–
https://oca.org/readings/daily/2018/07/01
—–
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html
—–