———-
Imahadjárati imák:
https://remnant-army.org/wordpress/hu/keresztes-imahadjarati-imak/
“
Keresztes Imahadjárat 54. imája
Ima az Atyához, a Harmadik Világháború hatásának enyhítésére
Keresztes Imahadjárat 76. imája
Az ateisták imája
Keresztes Imahadjárat 78. imája
Szabadíts meg a gonosztól
Keresztes Imahadjárat 83. imája
Ima a büntetések enyhítésére
Keresztes Imahadjárat 84. imája
Ima, hogy megvilágosodjon az elithez tartozók lelke, akik a világot uralják.
Keresztes Imahadjárat 86. imája
Szabadíts meg engem a kétség gyötrelmétől”
———-
Igaz élet Istenben:
EGYHÁZAM EGYIK RÉSZE VAKKÁ VÁLT
—
http://www.calendarpedia.com/when-is/orthodox-easter.html
2013. november 16. szombat, 22:17
Római katolikus:
” 2020-10-24
29. évközi hét szombat
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből
Krisztus az Egyházfeje; általa növekszik szeretetben az Egyház.
Testvéreim!
Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült kegyelemben. Ezért mondja az írás:
Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat.
Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt a lenti földi tájakra? Aki leszállt, az emelkedett minden ég fölé, hogy betöltse a mindenséget. Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, amíg mindnyájan el nem jutunk a hitben és az Isten Fia megismerésében az egységre, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljes életkorának mértékére.
Akkor majd nem leszünk többé kiskorú gyermekek, akiket mindenféle megtévesztő emberi tanítás és tévedésbe ejtő álnokság megingat és magával sodor. Az igazság útján járva szeretetben fogunk élni, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. Ő az, aki az egész testet, (az Egyházat) egybekapcsolja és összetartja a különböző ízületek segítségével és minden tag arányos együttműködésével. Így növekszik Krisztus teste, (az Egyház), és építi fel magát a szeretetben.
Ez az Isten igéje.
Ef 4,7-16
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Isten házába indulunk, * örömtől dobban a szívünk. Vö. 1. vers.
Előénekes: Örvendeztem, amikor azt mondták nekem, * az Úr házába megyünk.
Íme, itt állunk már kapuid előtt, * kapuid előtt, ó, Jeruzsálem.
Hívek: Isten házába indulunk, * örömtől dobban a szívünk.
E: Jeruzsálem városa jól megépült, * részei egymáshoz illenek.
Oda járulnak föl a törzsek, * az Úr népének törzsei.
H: Isten házába indulunk, * örömtől dobban a szívünk.
E: Az Úr Izraelnek törvénybe adta, * hogy ott nevére áldást mondjanak,
mert ott állnak az ítélőszékek, * Dávid házának székei.
H: Isten házába indulunk, * örömtől dobban a szívünk.
Zsolt 121,1-2.3-4a.4b-5
ALLELUJA
Én nem kívánom a bűnös halálát, † mondja a mi Urunk, Istenünk, * hanem hogy a bűnös éljen, és hozzám térjen. Ez 33,11 – 3 a. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Tartsunk mindnyájan bűnbánatot, mert így mentjük meg lelkünket!
Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette.
Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: »Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet?« De az így válaszolt: »Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.«”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 13,1-9″
https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2020-10-24
” Azok, akik túlélik a végidőket, nem fognak fizikai halált halni
Nyomtatóbarát változat
2012. október 15. kedd, 23:30
Drága, szeretett leányom, a halottak feltámadására vonatkozó titkot fontos megérteni.
Amikor, mint testet öltött ember meghaltam, megsemmisítettem halandóságotokat. Miután meghaltam, halálom nemcsak a haláltól szabadított meg benneteket, hanem a bűntől is a földi halál után. Kereszthalálom a halhatatlanság ajándékát adta nektek Királyságomban.
Mivel emberként haltam meg, halandó halált haltam. Amikor valaki meghal, akkor halhatatlan lesz, ha a kegyelem állapotában van.
Amikor feltámadtam a halálból, azoknak ajándékoztam ezt az Ajándékot, akik most a Mennyországban vannak, akik a kegyelem állapotában haltak meg. Új Paradicsomomban ők egy tökéletes, halhatatlan testet kapnak. Azok, akik a földön vannak, egy szempillantás alatt halhatatlan testet kapnak Második Eljövetelemkor.
Amint hírnökeim harsonái megcsendülnek, a halottak feltámadnak, valamint azok, akiknek neve fel van jegyezve az Élet Könyvében, hogy az Örök Életet élvezzék Új Királyságom ezer éve alatt, melyet Atyám megígért Nekem. Ezt fogják az Új Paradicsomnak hívni, és minden, ami most még halandó, többé már nem lesz az.
Ti egyesülni fogtok Velem, Jézusotokkal.
A halál többé nem fog számítani, mert nem fog létezni.
….”
————
Ortodox (Görög keleti):
“….
A feltámadás rendje Krisztus eljövetelekor
13 Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.
14 Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.
15 Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat.
16 Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak,
17 azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.
———————-
24 Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.
25 Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.
26 Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.
27 Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.
28 Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját,
29 és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.
30 Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.”
——————————
8 Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk.
9 Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat;
10 aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít,
11 mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a reánk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.
———————————–
Jézus meggyógyítja a kapernaumi százados szolgáját
7 Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba.
2 Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott.
3 Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte: jöjjön el, és mentse meg a szolgáját.
4 Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: “Méltó arra, hogy megtedd ezt neki,
5 mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk.”
6 Jézus erre elindult velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: “Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj.
7 De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.
8 Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi.”
9 Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: “Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet.”
10 Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.”
——
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html
“…. 16 Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: “Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.
17 Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket,
18 Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.”
Pál szeretete a gyülekezet iránt
7.1 Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket.” ….“
2012. október 15. kedd, 23:3
… Most, hogy elhoztam nektek Ajándékom végső üdvösségét, hallgatnotok kell Rám.
Legyetek óvatosak, és bátorítsátok azokat – akik ma épp úgy, mint azok, akik Noé napjaiban elmerültek a szórakozással teli becsvágyó életükben -, hogy ne legyenek ostobák, és ne hagyják figyelmen kívül a jeleket. Akárcsak Noé napjaiban, ők is elsodródhatnak majd rémületükben, amikor jön az áradat. Ez alkalommal ne hagyjátok, hogy ez megtörténjék.
Követőimnek részletes figyelmeztetések lettek adva, de nem ér semmit. A baj az, hogy azok, akik elfogadják az Igazságot, összevegyülnek azokkal, akik nem fogadják el, és azok befolyásolják őket.
Nektek távol kell tartanotok magatokat a pogányoktól, és imádkoznotok kell értük. Ha nem tartjátok távol magatokat, akkor el lesztek csábítva a hazugságok és a tisztátalan lelkek által. Azok, akik ellenállnak Nekem, félre lesznek taszítva védelmem alól. Hamarosan úgy találják majd, hogy romlott életük eluralkodik rajtuk, eleinte csak lassan. Aztán majd kizárnak Engem, és a hazugságok rabszolgái lesznek. Ha a társaságukban maradtok, ti is támadva lesztek.
Aztán azon fogjátok kapni magatokat, hogy mentegetőztök az Igazsággal szemben, Isten Szaváról beszélve. Ez abban a szakaszban lesz, amikor világosan látni fogjátok a megosztottságot világotokban. Az Ajándék, amelyet a Szentlélektől kaptatok, biztosítani fogja, hogy rögtön felismerjétek a veszélyt, amelyben vagytok.
Ha ők ismernék az Igazságot, szaladnának hozzátok. Mert minden hamis isten, amit bálványoznak, anyagi dologból készült, melyet Isten teremtett. Ugyanazt a klasszikus hibát követik el: az anyagi dolgok csodáit imádják, de nem vesznek tudomást Teremtőjükről.
A Béke Új Korszakában sokkal több lehetne nekik, oly sok tökéletesség, de ők mindennek hátat fordítanak.
Én mindig szeretni fogom őket, de Irántam való szeretetük hiánya azt jelenti, hogy nem akarnak belépni az új életbe, melyet Én teremtettem számukra.
Ez az új élet meg lett teremtve, mely két okból volt lehetséges:
Amikor testben meghaltam, megsemmisítettem a halált. Amikor feltámadtam a halálból, az Örök Életet adtam nektek, ekkor a testnek már nincs hatalma fölöttetek.
Ez az Én Ígéretem Isten minden gyermekének. Azok, akik túlélik a végidőket, nem fognak fizikai halált halni. Ők áldottak. Ők azonnal egy tökéletes fizikai testté lesznek változtatva, misztikus egységben az Én Dicsőséges Testemmel.
Akkor lesz majd, hogy találkozni fognak azokkal, akik kegyeimben haltak meg, akik feltámadnak halottaikból. Ők mind a Paradicsomomban fognak élni.
Jézusotok”
————————-
Az Örökkévaló a nemzetek Ura
41 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Csendesedjetek le, szigetek!
Hallgassatok rám, távoli partok lakói!
Gyűjtsetek erőt,
jöjjetek közel, nemzetek!
Szedjétek össze bátorságotokat,
szóljatok!
Szálljunk perbe egymással!
2 Feleljetek, ha tudtok:
Ki indította el őt keletről,
hogy igazságot cselekedjen?
Ki adta kezébe a nemzeteket?
Ki tette őt úrrá a királyok fölött?
Kardjával ízzé-porrá zúzza a királyokat,
íjával szétszórja a nemzeteket,
mint szél a polyvát.
3 Üldözi seregüket,
s megállíthatatlanul halad,
oly ösvényen, ahol még sohasem járt.
4 Ki tervezte és vitte végbe mindezt?
Ki hozta elő kezdettől fogva a nemzedékeket?
Én, az Örökkévaló!
Mert én vagyok az Első,
és ugyanaz leszek akkor is,
mikor szólítom az utolsó nemzedéket!”
5 Látják ezt a távoli nemzetek,
remegve félnek, és összegyűlnek,
reszketve jönnek a föld széleiről.
6-7 Bíztatja egymást az ötvös és a kovács,
ezt mondják: „Légy erős!”
Egymást bátorítja és segíti
az ács és a fafaragó: „Így jó lesz,
csak meg kell még erősíteni a bálványt,
hogy ne inogjon!”
Ne félj, mert veled vagyok, Izráel!
8 Ezt mondja az Örökkévaló:
„De te, Izráel, ne félj,
mert szolgám vagy!
Téged választottalak, Jákób,
barátomnak, Ábrahámnak népe.[b]
9 A föld széléről hoztalak el,
a világ végéről hívtalak magamhoz.
Azt mondtam neked:
Szolgám vagy!
Én választottalak,
soha nem doblak félre!
10 Ne félj,
mert veled vagyok!
Ne aggódj,
mert én vagyok Istened!
Megerősítelek,
sőt, megsegítelek!
Igazságos jobbommal felkarollak,
és megtartalak.
11 Nézd! Akik gyűlölnek téged,
megszégyenülnek, és vereséget szenvednek.
Akik harcolnak ellened,
elvesznek, és megsemmisülnek.
12 Keresed majd ellenségeidet,
de nem találod őket.
Akik ellened támadtak,
semmivé lesznek,
végleg eltűnnek.
13 Hiszen én vagyok az Örökkévaló, a te Istened!
Fogom a jobb kezed,
s azt mondom:
Ne félj, én segítek neked!
14 Ne félj, férgecske Jákób,
maroknyi Izráel,
én segítek neked!
— mondja az Örökkévaló,
Megváltód, Izráel Szentje. —
15 Nézd! Új, éles fogú cséplőszánná teszlek.
Hegyeket[c] morzsolj össze,
zúzd porrá a dombokat,
16 szórd a szélnek őket,
mint a polyvát!
Hadd vigye őket a szél,
hadd szórja szét őket a vihar!
Te pedig ujjongva örülsz az Örökkévalóban,
s Izráel Szentjével dicsekszel!””
“
Az Örökkévaló Abrámot választja
12 Az Örökkévaló szólt Abrámhoz: „Hagyd el országodat, rokonaidat és apád családját! Menj arra a földre, amelyet mutatok neked!
2 Én pedig nagy nemzetté teszlek,
és megáldalak,
nevedet naggyá teszem,
sőt, áldássá teszlek téged!
3 Megáldom azokat,
akik téged áldanak,
de akik átkoznak téged,
azokat én sújtom átokkal!
Rajtad keresztül megáldom
a föld összes nemzetségét!”
Abrám Kánaán földjére költözik
4 Abrám engedelmeskedett az Örökkévalónak, és elhagyta Háránt. Ekkor 75 éves volt. Vele ment Lót is. 5 Abrám magával vitte a feleségét, Szárajt, meg Lótot, Abrám testvérének a fiát, minden vagyonukat és összes szolgáikat, akikre Háránban tettek szert, és együtt indultak el Háránból, hogy Kánaán földjére menjenek.
Amikor megérkeztek Kánaán földjére, 6 Abrám egészen Sikem városáig, a Móré tölgyfáig vonult.
Abban az időben még a kánaáni népek laktak azon a vidéken. 7 Az Örökkévaló megjelent[a] Abrámnak, és ezt mondta: „Abrám, leszármazottjaidnak adom ezt a földet.” Akkor Abrám oltárt épített ott az Örökkévalónak, aki megjelent neki.
8 Azután Abrám tovább vonult dél felé a Bételtől keletre eső dombvidéken, majd tábort vert Bétel és Aj[b] között. Ott is oltárt épített az Örökkévalónak, és imádta őt[c]. Bétel nyugatra, Aj pedig keletre esett ettől a helytől. 9 Innen is tovább vonult dél felé.
Abrám Egyiptomban
10 Történt ezután, hogy éhínség támadt azon a vidéken. Abrám elhatározta, hogy családostul Egyiptomba költözik, hogy egy ideig ott lakjon, mert már nagyon szűkében voltak az élelemnek. 11 El is indultak, és amikor már közel jártak az egyiptomi határhoz, Abrám ezt mondta Szárajnak, a feleségének: „Figyelj rám! Olyan szép vagy, 12 hogy ha az egyiptomiak meglátnak, biztosan meg akarnak szerezni téged. Mivel azt gondolják, hogy a feleségem vagy, engem megölnek, téged meg elrabolnak. 13 Kérlek, mondd azt nekik, hogy a húgom vagy, akkor a kedvedért nem bántanak engem sem! Így megmentheted az életem.”
14 Amikor Abrám és családja Egyiptomba érkezett, az egyiptomiak hamar észrevették, hogy Száraj milyen gyönyörű. 15 Az udvari főemberek is nagyon szépnek találták, és dicsérték szépségét a fáraónak, majd bevitték a fáraó háremébe. 16 A fáraó Száraj kedvéért gazdagon megjutalmazta Abrámot: juhokat, kecskéket, marhákat, szamarakat, tevéket, rabszolgákat és rabszolganőket ajándékozott neki.
17 Ugyanakkor az Örökkévaló súlyos csapásokkal sújtotta a fáraót, annak családját és egész udvartartását, mivel elvették Abrámtól a feleségét. 18 Hívatta hát a fáraó Abrámot, és a szemére vetette: „Miért tetted ezt velem? Miért nem mondtad meg, hogy ez az asszony a feleséged? 19 Miért mondtad azt, hogy a húgod? Emiatt vettem ide, hogy a feleségem legyen. Most hát halld meg parancsomat: itt a feleséged, visszaadom neked, de azonnal távozzatok Egyiptomból!” 20 Majd parancsot adott, hogy Abrámot, egész családjával és minden vagyonával együtt kísérjék ki az országból.
Abrám visszatér Kánaánba
13 Abrám tehát családjával együtt keleti irányban elhagyta Egyiptomot, és visszatért Kánaán földjének déli vidékére. Lót is vele tartott. 2 Abrám ekkorra már nagyon meggazdagodott: rengeteg állata, ezüstje és aranya volt. 3 Apránként észak felé vándorolt, egészen Bételig. Elérkezett arra a helyre, ahol már korábban is táborozott: Bétel és Aj között. Ott ismét sátrat vert. 4 Ez volt az a hely, ahol korábban Abrám oltárt épített az Örökkévalónak. Ott ismét áldozatot mutatott be neki, és imádta őt.
Abrám és Lót elválnak egymástól
5 Eddig Lót is Abrámmal együtt vándorolt. Neki is nyájai és csordái voltak, meg szolgái. 6 Ezért a legelők már szűkösnek bizonyultak ahhoz, hogy Abrám és Lót összes állatait eltartsák. Nem maradhattak tovább együtt, mert mindkettőjüknek nagyon megszaporodtak a nyájaik és a csordáik. 7 Abrám és Lót pásztorai összevesztek a legelők miatt, ráadásul akkoriban még a kánaáni és perizzi népek laktak azon a vidéken.
8 Így hát Abrám átment Lóthoz, és ezt mondta neki: „Lót, kérlek, hallgass meg! Ne legyen tovább összeütközés közöttünk és pásztoraink között, hiszen közös ősapától származunk! 9 Előtted van az egész vidék, váljunk el egymástól! Ha dél felé mész, én északra megyek, ha meg északra fordulsz, én megyek dél felé — de mindenképpen el kell válnunk egymástól!”
10 Lót ekkor körülnézett a vidéken. Látta, hogy a Jordán völgye olyan, mint a jól öntözött kert. Ez ugyanis akkor történt, amikor az Örökkévaló még nem pusztította el Sodomát és Gomorát. A Jordán völgye egészen Cóárig még olyan volt, mint az Örökkévaló kertje, vagy Egyiptom földje. 11 Ezért hát Lót a Jordán völgyét választotta lakóhelyül, és el is indult egész családjával és nyájaival együtt kelet felé. Így vált el egymástól Abrám és Lót. 12 Abrám Kánaán földjén, Lót pedig a Jordán völgyében, a városok között sátorozott. Sodoma közelében vert sátrat. 13 Sodoma lakói azonban nagyon gonoszok voltak, és súlyosan vétkeztek az Örökkévaló ellen.
14 Az Örökkévaló megszólította Abrámot, miután Lót elvált tőle: „Tekints fel, és nézz körül onnan, ahol vagy: észak, dél, kelet és nyugat felé, 15 mert ameddig ellátsz, azt a földet örökre neked és utódaidnak adom! 16 Megszaporítom utódaidat: olyan sokan lesznek, mint a porszemek a földön. Meg sem számlálhatja őket senki, ahogy a porszemeket sem lehet megszámolni. 17 Indulj el hát, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked adom!”
18 Abrám tehát elindult, és fokozatosan tovább vándorolt, majd letáborozott és oltárt épített az Örökkévalónak Mamré tölgyesében, amely Hebron mellett fekszik.
Lót fogságba esik
….
———————–
