“
Csak egy út van Istenhez, és ez általam, Jézus Krisztuson keresztül történik. Nincs más útvonal
Szeretett lányomnak, a világ ismét fel fog kelni, hamuból, a vérkorból. Fogom , ígérem, törölje le a pestis az Antikrisztus ki a föld színéről. El fogom pusztítani Isten ellenségeit és azokat, akik a nyomorúság, az igazságtalanság és a szenvedés Isten gyermekeinek neveléséért felelősek.
A gonoszság, mely az ember szívét napjainkban a világ minden részén kézben tart, különböző formát ölel. Brutális formájában az emberek kínoznak, meggyilkolták és keményen büntetik. Aztán más módon, az embereknek kell elviselni nagy nehézségek, beleértve az élelmiszer hiánya, a lakhatás hiánya és a szörnyű szegénység, míg a vezetők Felfalnak minden jogot, hogy az övék. Aztán ott vannak a tisztességtelen törvényeket, amelyek támogatják az erős, hogy gazdag emberek gazdagabb és szegény emberek szegényebb, ahol a kis kegyelem vagy szeretet mutatja, hogy ezek nagy szükség van. Végül, ott van az üldözés a keresztények – az én követőim – a világ minden tájáról. Ezek a megvetett, több, mint bármely más, és szenvednek rettenetesen a nevem. A keresztyéneket a gonosz követői gyűlölik, aki ügynökeit használja a csend különböző módokon történő elhallgatásában. Sok terveik magukban foglalják a cenzúrát vagy a jogot, hogy nyíltan kijelentsem a Hozzám való hűséget. És míg a kormányok, ma, majd szilárdan megvédeni a jogait minden más hitvallás vagy polgári jog, akkor nem hajlik a jogait keresztények.
…
Csakúgy, mint az idén, My keresztek kezd eltűnni, és bár én egyházak, és azok, akik azt mondják, hogy szolgálni engem, beszélnek, hogy fontos a humanizmus, nem fogsz hallani beszélni a fontosságát, hogy megadta magát, Jézus Krisztus, a Megváltó. Ön tehát nem lesz felkészülve az örök üdvösségre. Annak fontosságát, hogy az én utam, hogy apám nem lesz megemlítve, és nem lesz jelentősége a Szentszentségeknek kell vitatni. Ehelyett, akkor azt mondta, hogy fontos a keresett szükségleteinek és jólétének mások, amelyeket fel kell használni, mint helyettesíti a rajongó me. Én vagyok az egyház. Testem, én templom, de az idő, én leszek csiszolt teljesen az egyik oldalon. A fejed tele lesz igazságokkal. Minden útvonalról azt fogod mondani, ami ahhoz szükséges, hogy közelebb hozzuk Istent. De minden út lesz lenni elmondott-hoz séta legyőz lesz-ban ellentétes utasítás.
Most ismerlek, hogy csak egy igazság van. Csak egy út van Istenhez, és ez általam, Jézus Krisztuson keresztül történik. Nincs más útvonal.
Jézusnak”
—–
Római katolikus:
“ 2019-04-19
Nagypéntek
OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
A mi bűneinkért szúrták át.
Így szól az Úr:
Íme, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. Amint sokan elborzadtak láttán – hisz oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata –, úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta, és királyok némulnak el színe előtt.
Mert olyasmit fognak látni, amilyet még sohasem hirdettek nekik, és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak. Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?
Úgy nőtt föl előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes, hogy szívesen nézzük őt, a külsejére nézve nem volt vonzó.
Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés, olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.
Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.
Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze, a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást! Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.
Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki száját.
Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik ügyével? Igen, kitépték az élők földjéről, és népem bűnei miatt halállal sújtották. A gonoszok között adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt szájában.
Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete és teljesül általa az Úr akarata.
Azért, mert lelke szenvedett, látni fogja a világosságot, és betelik megelégedéssel.
Sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek zsákmányai, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben a bűnösökért imádkozott.
Ez az Isten igéje.
Iz 52,13-53,12
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet. 2. tónus.
Előénekes: Te vagy, Uram, én reményem: † ne hagyj soha szégyent érnem, * igaz voltodban szabadíts meg engem.
Uram, kezedbe ajánlom lelkemet, * megváltottál engem, hűséges Istenem.
Hívek: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.
E: Ellenségeimnek gúny tárgya lettem, † szomszédaimnak szégyene, barátaimnak félelme, * kitérnek előlem, akik az utcán látnak.
Szívükben elfelednek, mintha meghaltam volna, * olyanná lettem, mint az összetört edény.
H: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.
E: Én azonban benned remélek, Uram, * azt mondom: „Te vagy Istenem, kezedben van sorsom.”
Ragadj ki az ellenség kezéből, * és azoktól, akik üldöznek engem.
H: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.
E: Ragyogjon fel arcod szolgád fölött, * irgalmasságodban szabadíts meg engem.
Legyetek bátrak, és erős szívűek, * mind, akik reménykedtek az Úrban.
H: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.
Zsolt 30,2 és 6.12-13.15-16.17
SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
A Fiú a szenvedésből engedelmességet tanult, és hódolatáért meghallgatást nyert.
Testvéreim!
Mivel olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Isten Fia, ezért legyünk állhatatosak a hitvallásban. A mi főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban mentes maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.
Krisztus földi életében hangos kiáltással és könnyek között imádkozott, könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatást nyert. Isten Fia volt, de a szenvedésből engedelmességet tanult. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik neki engedelmeskednek.
Ez az Isten igéje.
Zsid 4,14-16;5,7-9
EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Krisztus engedelmes lett értünk mindhalálig, * mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, † és olyan nevet adott neki, * amely fölötte áll minden névnek. Fil 2,8-9 – 7b. tónus.
† A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSE Szent János szerint
Elfogták Jézust és megkötözték.
Abban az időben: Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte Júdás is, aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, és kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal, fegyverekkel fölszerelkezve. Jézus tudott mindent, ami rá várt. Eléjük ment tehát és megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” Azok ezt válaszolták: „A názáreti Jézust.” Jézus erre így szólt: „Én vagyok”. Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Mikor azt mondta nekik: „Én vagyok”, meghátráltak és a földre estek. Ezért újra megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” Azok ezt válaszolták: „A Názáreti Jézust.” Erre Jézus így szólt: „Megmondtam már, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket!” Így beteljesedett, amit korábban megmondott: „Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál.” Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta és a főpap szolgájára sújtott vele: levágta a jobb fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. De Jézus rászólt Péterre: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki talán a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?”
Jézust először Annáshoz vezették.
Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték. Először Annáshoz vezették, mert ő apósa volt Kaifásnak, aki abban az évben főpap volt. Ő adta a zsidóknak azt a tanácsot, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, ezért bemehetett Jézussal a főpap udvarába, Péter meg kint várakozott a kapu előtt. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, visszajött, szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert. A kaput őrző szolgáló közben megjegyezte: „Talán te is ennek az embernek a tanítványai közül vagy?” Ő azt felelte: „Nem vagyok!” Mivel hideg volt, a szolgák és a fegyveresek tüzet raktak, hogy fölmelegedjenek. Péter is köztük álldogált és melegedett. A főpap eközben tanítványai és tanítása felől faggatta Jézust. Jézus ezt válaszolta neki: „Én a világhoz nyíltan beszéltem. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit. Miért kérdezel hát engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit beszéltem. Íme, ők tudják, hogy miket mondtam!” E szavakra az egyik ott álló szolga arcul ütötte Jézust, és így szólt: „Így felelsz a főpapnak?” Jézus ezt mondta neki: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha viszont jól, akkor miért ütsz engem?” Ekkor Annás megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz.
Talán te is az ő tanítványai közül vagy? Nem vagyok!
Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: „Talán te is az ő tanítványai közül vagy?” Ő így felelt: „Nem vagyok!” A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: „Nem téged láttalak én a kertben ővele?” De Péter ismét tagadta; és ekkor mindjárt megszólalt a kakas.
Az én országom nem ebből a világból való!
Kaifástól tehát elvezették Jézust a helytartóságra. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak és elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte: „Mivel vádoljátok ezt az embert?” Azok azt felelték: „Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe!” Pilátus ezt mondta: „Vigyétek el és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek szerint!” A zsidók ezt válaszolták neki: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk!” Így beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen halállal fog meghalni. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” Jézus így válaszolt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Pilátus ezt felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való.” Pilátus megkérdezte: „Tehát király vagy?” Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!” Erre Pilátus azt mondta: „Mi az igazság?” E szavak után Pilátus újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik: „Én semmi vétket sem találok benne. Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?” De ők ismét kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás rabló volt.
Üdvöz légy, zsidók királya!
Ekkor Pilátus fogta Jézust és megostoroztatta. A katonák tövisből koszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. Azután eléje járultak és így gúnyolták: „Üdvöz légy, zsidók királya!” És közben arcul verték. Pilátus ezután újra kiment és így szólt hozzájuk: „Íme, elétek vezetem őt, hogy megtudjátok: nem találok benne semmi vétket.” És kijött Jézus, töviskoronával, bíborruhában. Pilátus pedig így szólt: „Íme, az embert” A főpapok és a szolgák, mihelyt meglátták őt, kiáltozni kezdtek: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” Pilátus azt mondta nekik: „Vigyétek, feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi vétket sem találok benne!” De a zsidók ezt felelték: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát.” Amikor Pilátus meghallotta ezt, még jobban megijedt. Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézust: „Honnan való vagy?” De Jézus nem válaszolt neki semmit. Erre Pilátus azt mondta neki: „Nem felelsz nekem? Talán nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, vagy arra, hogy elbocsássalak?” Erre Jézus azt mondta: „Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne.”
El vele, el vele! Feszítsd meg!
Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust. A zsidók azonban ezt kiáltozták: „Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak.” E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust, maga pedig a bírói székbe ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. A húsvéti készület napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a zsidókhoz: „Íme, a királyotok!” De azok így kiáltoztak: „El vele, el vele! Feszítsd meg!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” A főpapok azonban ezt felelték: „Nincs királyunk, csak császárunk!” Erre kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.
Keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt.
Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet ő maga vitte, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették őt, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen. Pilátus feliratot is készített, és a keresztfára tétette. Ez volt ráírva: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt felírva. A zsidó főpapok kérték Pilátust: „Ne azt írd: »A zsidók királya«, hanem hogy ő mondta: »A zsidók királya vagyok!«” Pilátus azonban ezt válaszolta: „Amit írtam, megírtam.”
Szétosztották maguk között ruháimat.
A katonák pedig, miután Jézust keresztre feszítették, fogták a ruháit, négy felé osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a köntöse következett. A köntös varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így szóltak egymáshoz: „Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!” Így beteljesedett az Írás: „Szétosztották maguk között ruháimat, s a köntösömre sorsot vetettek.” A katonák pontosan ezt tették.
Íme, a te fiad! – Íme, a te anyád!
Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” Azután a tanítványhoz szólt: „Íme, a te anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.
Beteljesedett!
Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: „Szomjazom.” Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. Mikor Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” És fejét lehajtva kilehelte lelkét.
(Most térdre borulunk, és egy keveset csendben időzünk.)
Ekkor vér és víz folyt ki belőle.
A zsidók pedig, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába. Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja ő, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontot ne törjetek benne!” És ami az Írás más helyén áll: „Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.”
Jézus testét, fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték.
Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való félelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. El is ment, és levette Jézus testét. Eljött Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott mintegy száz font mirha- és áloékeveréket. Fogták Jézus testét, és fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda temették Jézust.
Ezek az evangélium igéi.
Jn 18,1-19,42″
https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-04-19
——
Görög katolikus:
“…
10 „Örülj, Jeruzsálem,
és vigadjatok vele együtt mind,
akik szeretitek őt,
akik gyászoltátok azelőtt!
11 Jeruzsálem dicsősége megvigasztal benneteket,
úgy, mint az anya szoptatja gyermekét.
Bizony, bőségesen táplál titeket,
és gyönyörködtök dicsősége ragyogásában!”
12 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Békességgel és bőséggel árasztom el Jeruzsálemet,
a nemzetek gazdagsága borítja el,
mint áradó folyó.
Táplálni fognak titeket a nemzetek,
sőt, dédelgetnek, és karjukon hordoznak,
térdükön lovagoltatnak,
mint anya gyermekét!
13 Bizony, megvigasztallak titeket,
mint anya gyermekét,
megvigasztallak azzal, amit Jeruzsálemmel teszek!
14 Ennek láttán örvend majd szívetek,
még csontjaitok is megerősödnek,
mert mindenki meglátja az Örökkévaló hatalmát
szolgái javára,
és haragját ellenségeivel szemben.”
15 Bizony eljön az Örökkévaló tűzben,
harci szekerei száguldanak, mint a szélvész,
izzó haraggal megfizet ellenségeinek,
s lángokkal sújt le rájuk büntetése.
16 Mert tűzzel ítél minden embert az Örökkévaló,
és kardjával.
Bizony, sokan lesznek, akiket haragja megöl!
17 „Elpusztulnak azok is mind, akik megtisztítják magukat, hogy bemehessenek a szent ligetekbe,[a] és bálványaikat imádják. Követik azt, aki a középen van, és disznó, egér, meg hasonló tisztátalan állatok húsát eszik. 18 Jól ismerem tetteiket és gondolataikat!”
A nemzetek meglátják az Örökkévaló dicsőségét
„Eljön az idő, amikor összegyűjtök minden nemzetet és a különböző nyelvű népeket, hogy valamennyien lássák dicsőségemet. 19 Jelt adok nekik, és az életben maradtak közül egyeseket elküldök a nemzetekhez: Társisba, Púlba és Lúdba, az íjászokhoz, meg Tubálhoz és Jávánhoz, a távoli szigetekre és tengerpartokra — mindazokhoz, akik még nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet. Ezek a küldöttek fogják hirdetni dicsőségemet a nemzetek[b] között.
20 Azután elhozzák összes rokonaitokat a nemzetek közül — ajándékul az Örökkévalónak. Bizony, elhozzák őket szent hegyemre, Jeruzsálembe, lovakon, szekereken, gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken — mondja az Örökkévaló —, ugyanúgy, mint ahogyan Izráel népe hozza az Örökkévalónak szentelt ajándékokat tiszta edényekben az Örökkévaló Templomába. 21 Ezek közül is választok majd egyeseket szolgálatomra a papok és léviták közé” — mondja az Örökkévaló.
22 „Új eget és új földet teremtek,
amelyek örökre megmaradnak.
Így örökké megmarad nevetek,
és megmaradnak utódaitok is.
23 Abban az időben a föld minden lakója eljön,
hogy imádjon engem.
Bizony, elém jönnek az ünnepeken:
minden Újhold ünnepén,
és minden szombaton!”
— mondja az Örökkévaló.
24 „Mikor pedig kimennek a városból, látni fogják azoknak holttesteit, akik ellenem lázadtak, és iszonyodni fognak tőlük. Mert ott a férgek el nem pusztulnak, és a tűz ki nem alszik soha.””
Az én-m új paradicsom akarat válik a világ nélkül vég – amint megjövendölte
Szeretett lányom, az én Feltámadásom a halálból egy ok miatt történt. Nem kerül sor, egyszerűen bizonyítani My Divinity azoknak, akik nem fogadják el, ki voltam. Egészen addig a lelkek, akik meghaltak, nem tudtak belépni a mennybe. Meg kellett várni. De nem hamarabb volt a Feltámadásom került sor, mint kaptak új életet az én Királyságban. A Feltámadásom az örök életet hozta a lelkeknek és a halálnak, ezért már nem tart tovább az emberiség felett.
A feltámadás lesz igazán nyilvánvaló, a második eljövetelekor, mert akkor mindazok a lelkek, akik meghaltak bennem és nekem, szintén fel lesznek emelva a halálból, és kapnak örök életet. Fognak emelkedni a test és a lélek, a tökéletes egység az Isten akarata és élni fognak az én új Királyság, amikor a régi föld és az ég el fog tűnni, és egy új világ fog felmerülhet. Az én új paradicsom lesz a világ vég nélkül – mint megjövendelte. Mindazok, akik szeretik az Istent, és akik elfogadják az én irgalmasság kezemet, belépnek az én dicsőséges Királyságba. Ez volt az ígéret, amikor az én földi testem halála, hogy az Ön számára az összes örök élet. Ne felejtsük el, hogy amit Isten ígér, ő mindig szállít. Amit Isten minden prófétáig Megjövendőbe fog helyezni, mert ő nem mond egy dolgot, és egy másikat is jelent.
Amikor Isten azt mondta Jánosnak, hogy a világ fog osztani az utóbbi napokban és az ő temploma elpusztul, nem hazudott. A uralkodása azoknak, akik szeretnék elpusztítani Isten Igéje elkezdődött, és az idő minden próféciák, mint megjövendölte, hogy Dániel és János, van rátok. Saját ígéretét, hogy jöjjön, és elkülöníteni a kecskéket a juhok körülbelül valósággá válik. Az ember minden segítséget kap, a mennyből való beavatkozással, és sok lehetőséget arra, hogy végső választásra kerüljön. Ő vagy utánam, vagy maradjon mögötte.
Jézusnak”
Az én-m új paradicsom akarat válik a világ nélkül vég – mint megjövendös
