“2014.04.12 15:42
Drága szeretett leányom, amikor Isten az Ő választott prófétáin keresztül beavatkozik a világba, akkor az Ige olyan, mint a Kard: egyenesen a szívbe hasít, és kettős reakciót vált ki a lélekben. Egyrészt, ez nagy betekintést és megértést biztosít, másrészt pedig lehet, hogy mindezt nehéz elfogadni. Ez azért van, mert az Igazságot sosem könnyű befogadni, mivel az nagyon fájdalmas tud lenni.
Egy olyan világban, ahol a Sátán királyként uralkodik, az Igazságnak mindig a csúnyábbik oldalát fogják bemutatni. Ez sokak számára szívfájdalmat okozhat. A gonoszság szinte mindig színes küllembe öltöztetve jelenik meg, de amikor minden vonzó rétegétől megfosztják, akkor csak egy nagyon csúnya mag marad belőle.
Sokan nehezen tudják azt elfogadni, hogy bizonyos tettek és cselekedetek gonoszak az ördög megtévesztése miatt. A Sátán által létrehozott gonoszság minden formája gondosan van álcázva, hogy azt az ártatlanok fejében könnyen lehessen igazolni, akik aztán az ilyen aljas csalást minden bűntudat nélkül fogják elfogadni. De ettől ők egyáltalán nem lesznek bölcsebbek. Akkor milyen reménye van az embernek, kérdezhetitek, amikor az antikrisztus, akit jótékonysági cselekedeteiért szeretni és bálványozni fognak, elcsábítja őt. A válasz erre: az ima. A ti reményetek az imáitokban rejlik, mert amikor azért imádkoztok, hogy szabaduljatok meg a gonosztól, Én válaszolni fogok hívásotokra.
Szeretetem egyesítve a Hitetekkel, az Üdvösség Kardjává válik, amellyel meg lehet menteni azokat az ártatlan lelkeket, akiket a fenevad könnyen megtéveszt, s aztán Királyságom az Enyém lesz. Hamarosan eljövök, hogy visszaköveteljem Jogos Trónomat, és éppen ezért soha nem szabad elveszítenetek a reményt.
Jézusotok ”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/szeretetem-egyesitve-a-hitetekkel-az-udvosseg-kardjava-valik/
—–
Római katolikus:
“ 2019-04-12
5. nagyböjti hét péntek
OLVASMÁNY Jeremiás próféta könyvéből
Isten megszabadította a szegénynek lelkét a gonoszok kezéből.
Jeremiás próféta így panaszkodik szenvedése idején:
Hallom sokak gyalázkodását: „Rettegés mindenütt! Jelentsétek föl! Följelentjük!” Még azok is, akik barátaim voltak, bukásomra lestek: „Hátha valamiképp tőrbe csalhatnánk, legyőzhetnénk, és bosszút állhatnánk rajta.”
De az Úr, mint hős harcos, mellettem áll. Ellenfeleim meginognak, s nem bírnak velem, szégyent vallanak, mivel mit sem értek el.
Örökké tartó, soha el nem múló gyalázatban lesz részük. Te pedig, Seregek Ura, igazságos Bíró, aki a vesék és szívek vizsgálója vagy, engedd, hadd lássam, miként állsz rajtuk bosszút, mert eléd tártam ügyemet.
Énekeljetek az Úrnak! Dicsőítsétek az Urat, mert kiszabadította a szegénynek lelkét a gonoszok kezéből.
Ez a Isten igéje.
Jer 20,10-13
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Az Urat szólítottam a szenvedés idején, * és ő meghallgatott engem. (Vö. 7. vers. – 2. tónus)
Előénekes: Szeretlek, Uram, Istenem, * és erősségem.
Menedékem és sziklaváram, * szabadítóm te vagy, Uram.
Hívek: Az Urat szólítottam a szenvedés idején, * és ő meghallgatott engem.
E: Istenem, segítőm, akiben remélek, * oltalmazom, pártfogóm és üdvöm ereje.
Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, * és megszabadulok ellenségeimtől.
H: Az Urat szólítottam a szenvedés idején, * és ő meghallgatott engem.
E: A halál örvényei körülvettek engem, * megrémített a pusztító áradat.
Az alvilág kötelékei körülfogtak, * a halál foglyul ejtett.
H: Az Urat szólítottam a szenvedés idején, * és ő meghallgatott engem.
E: Az Urat szólítottam a szenvedés idején, * és ő meghallgatott engem.
Templomából meghallotta szavamat, * kiáltásom színe elé jutott.
H: Az Urat szólítottam a szenvedés idején, * és ő meghallgatott engem.
Zsolt 17,2-3a,3bc-4.5-6.7
EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Uram, tanításod lélek és élet. * Örök életet adó igéid vannak. Jn 6,63c és 68c – 5. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Csodái igazolják, hogy Jézus az Isten Fia.
Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jó cselekedetért akartok megkövezni engem?”
A zsidók ezt válaszolták: „Nem a jó cselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte: „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: »Káromkodol!« – mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből.
Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.” És sokan hittek Jézusban.
Ezek az evangélium igéi.
Jn 10,31-42″
https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-04-12
Görög katolikus:
“
11 Ezt mondja az Örökkévaló,
Izráel Szentje és Teremtőtök:
„Ti akartok kérdőre vonni engem a jövő felől,
vagy arról, hogyan bántam gyermekeimmel,
akiket saját kezem formál?!
12 Hiszen én alkottam a földet,
s én teremtettem az embert, hogy lakjon rajta!
Kezem terjesztette ki az eget,
parancsomra álltak elő a mennyei seregek![a]
13 Igen, őt[b] is én emeltem föl magasra,
s vezetem, hogy igazságosságban járjon,
lába előtt az utat én egyengetem!
Ő építi újjá városomat,
népemet ő engedi szabadon,
de mindezt nem haszonért teszi,
nem fizetségért, vagy kincsekért.”
— az Örökkévaló, a Seregek Ura mondja ezt.
14 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Tiéd lesz Egyiptom gazdagsága,
és Etiópia összegyűjtött kincse.
A magas termetű szabeusok hozzád mennek,
szolgáid lesznek,
láncra verve követnek,
s lábad előtt leborulnak.
Így könyörögnek:
»Bizony, Isten csak közöttetek lakik,
és rajta kívül nincs más Isten!«”
15 Bizony, a rejtőzködő Isten közöttetek van,
Izráel Istene a Szabadítótok!
16 Akik bálványokat készítenek,
mind csalódni fognak,
gyalázat éri őket.
Bizony, mindannyian megszégyenülnek!
17 De Izráelt az Örökkévaló örökre megszabadítja,
szégyen és gyalázat többé nem éri őket!”
“
Isten próbára teszi Ábrahámot
22.1 Ezek után Isten próbára tette Ábrahámot.
Megszólította: „Ábrahám!”
Ő pedig válaszolt: „Igen, Uram!”
2 „Vedd magad mellé egyetlen fiadat, Izsákot, akit szeretsz, és menj el Mórijjá földjére! Ott majd mutatok neked egy hegyet, azon áldozd föl Izsákot égőáldozatként!” — mondta Isten.
3 Másnap Ábrahám már korán reggel fölkészült az útra. Felnyergelte a szamarát, fát hasogatott az égőáldozathoz, és két szolgájával és Izsákkal együtt elindultak arra a helyre, amelyet Isten mondott. 4 A harmadik napon Ábrahám távolról meglátta azt a hegyet, ahová igyekezett. 5 Akkor ezt mondta szolgáinak: „Telepedjetek le itt, vigyázzatok a szamárra, és várjatok ránk. Mi pedig a fiammal elmegyünk oda, és imádkozunk, azután majd visszajövünk.”
6 Ábrahám a tűzifát a fia, Izsák vállára tette, az égő parazsat és a kést maga vitte, és ketten indultak tovább. 7 Útközben Izsák az apjához fordult: „Édesapám!”
„Tessék, fiam!” — mondta Ábrahám.
„Itt a fa és a parázs a tűzgyújtáshoz, de hol van az áldozati bárány?” — kérdezte Izsák.
8 „Isten maga fog gondoskodni az áldozati bárányról” — felelte Ábrahám, és együtt folytatták az utat.
9 Amikor arra a helyre értek, amelyet Isten mutatott neki, Ábrahám oltárt épített, majd elrendezte rajta a tűzifát. Azután megkötözte a fiát, Izsákot, és őt is az oltárra helyezte a tűzifa tetejére. 10 Már éppen felemelte a kést, hogy Izsákot megölje, 11 de az Örökkévaló angyala rákiáltott az égből:
„Ábrahám, Ábrahám!”
„Igen, Uram!” — felelt Ábrahám.
12 „Ne öld meg a fiút! Ne bántsd! Miután próbára tettelek, látom, hogy valóban féled és tiszteled Istent, és egyszülött fiadat sem tagadtad meg tőlem” — kiáltotta az angyal.
13 Amikor Ábrahám körülnézett, a háta mögött egy kost pillantott meg, amely szarvánál fogva megakadt a sűrű bozótban. Tehát odament, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett.
14 Ezért Ábrahám így nevezte azt a helyet: „Az Örökkévaló gondoskodik.” Azóta mondják ezt az emberek: „Az Örökkévaló gondoskodik rólunk az ő hegyén!”
15 Azután az Örökkévaló angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből:
16 „Azt mondja az Örökkévaló: Mivel megtetted, hogy a fiad is átadtad nekem — igen, még az egyetlen fiadat is —, ezért magamra esküszöm, 17 hogy gazdagon és bőségesen megáldalak, utódaidat[a] megsokasítom és megszaporítom, mint égen a csillagokat, és mint tenger partján a homokot.
A te utódod fogja birtokolni ellenségeinek kapuját, 18 és a te utódod által fogom megáldani a föld összes nemzeteit.
Igen, mindezekkel megáldalak, mert engedelmeskedtél szavamnak.””
—–
https://oca.org/readings/daily/2019/04/12
—–
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html
—–
