“Drága szeretett leányom, mennyire szeretném, hogy a szeretet megsokszorozódjék a világban, mert az ember akkor valóban szeretné felebarátját, ahogyan azt Atyám parancsolta, és akkor nem lennének háborúk.

A háborúk az Egy Igaz Istenbe vetett hit hiányának az eredményei. Ezeket a félelem, a gyűlölet és a gőg okozza, melyeknek mindegyikét a Sátán hatalma szítja. Az emberek minél jobban elfordulnak Istentől és elutasítják annak szükségét, hogy felkészítsék a lelküket az örökké tartó dicsőséges életre, nagy hibába esnek. Amikor nem képesek meglátni az Igazságot, akkor hajlamosak elhinni a hazugságokat. A hazugságok nagyon gyakran jó dolognak öltöztetettként jönnek. Ezek úgy vannak álcázva, mint kívánatos cselekedetek, jogos tettek, szórakozás és a természetesség alternatívája.

A gonoszt, mint olyant, ritkán lehet felismerni, mert ez nem annak a módja, ahogyan a Sátán az emberiségre kiszabott csalást tervezi. Ő, a gonosz, akinek munkálkodását a gyenge lelkek szavaiban, cselekedeteiben és tetteiben lehet felismerni, nagyon óvatos, nehogy felfedje önmagát.

Ő a szegény lelkek által, akiket megfertőz, gondoskodónak, kedvesnek tűnik és mindig egy vonzó és szép külsőt mutat. Ravaszul azzal kísérti majd az embereket, hogy gonosz tetteket kövessenek el, és ezt a legsérülékenyebb gyengeségeik kihasználásával fogja tenni. Bár ő általában az érzékiségen keresztül csábít, azokat is meg fogja célozni, akik az Igazságot a hitükben keresik. Ez az az eset, amikor a Sátán csapdába csalja a lelkeket, mely által ők készek a gonoszságot jóként elfogadni.

Majd csak egy későbbi időpontban kezdik kényelmetlenül és nyugtalanul érezni magukat, mert érezni fogják, hogy valami nincs rendben. Addigra már a felebarátjaik iránti gyűlölet és a felebarátjaik semmibe vevése megnyilvánul a lelkükben. Aztán azt fogják hinni, hogy ezek a cselekedetek, amelyekbe Isten Nevében belefognak, de amelyek sértik Istent, Isten dicsőségére vannak.

Amikor egy háborút Isten Nevében robbantanak ki, akkor általában a világ hadseregei nem Istennek adóznak hódolattal. Amikor nemzeteket gyilkolnak le, és mégis azt mondják, hogy tisztelik Istent, akkor eltávolodnak Istentől és a fenevad oldalára állnak.

Ebben az időpontban a fenevad kétféle módon tervezi az emberiség elpusztítását. Az első esetben, életet pusztít az abortusz, a gyilkosság és a háború által. A második esetben, megtámadja Egyházamat a Földön, hogy minden Egyház megsemmisüljön, amelyek Engem, Jézus Krisztust és szeretett Atyámat tisztelik. Ily módon ő lelkeket fog lopni, és megakadályozza őket abban, hogy kövessék az Igazságot és hogy örököljék Királyságomat.

Jézusotok ”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/a-hazugsagok-nagyon-gyakran-jo-dolognak-oltoztetettkent-jonnek1/

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak
Újra meg újra szítsuk fel magunkban Isten kegyelmét!
Pál, Isten akaratából a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Krisztus Jézus apostola, (üdvözletét küldi) Timóteusnak, szeretett fiának!
Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól!
Hálát adok Istennek – akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok –, amikor imádságaimban éjjel-nappal szüntelenül megemlékezem rólad.
Figyelmeztetlek, éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán benned él. Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett, és engem se szégyellj, aki érte fogoly vagyok. Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, bízva az Isten erejében.

Ő megmentett és szent hivatásra hívott meg minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározása és kegyelme szerint, amelyet örök idők előtt adott nekünk Krisztus Jézusban. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki a halált legyőzte, az életet és a halhatatlanságot pedig felragyogtatta az evangélium által.
Ennek lettem hírnöke, apostola és tanítója. Emiatt szenvedem a fogságot is, de nem szégyenkezem, mert tudom, kinek hittem, és biztos vagyok abban, hogy ő meg tudja őrizni rábízott kincsemet addig a napig, amíg el nem jön.
Ez az Isten igéje.
2Tim 1,1-3.6-12

VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Hozzád emelem szememet, * én Uram, Istenem. Vö. 1a. vers. – 2. tónus.
Előénekes: Szememet hozzád emelem, * hozzád, aki a mennyben lakozol.
Íme, miként a szolgák szeme * uruk kezére figyel,
Hívek: Hozzád emelem szememet, * én Uram, Istenem.
E: Miként a szolgálók szeme úrnőjük kezére, † úgy tekintünk Urunkra, Istenünkre, * amíg csak meg nem könyörül rajtunk.
H: Hozzád emelem szememet, * én Uram, Istenem.
E: Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk, * mert igen elteltünk gyalázattal.
Túlságosan megtelt a lelkünk, * a dúslakodók gúnyolódásával és a kevélyek megvetésével.
H: Hozzád emelem szememet, * én Uram, Istenem.
Zsolt 122,l-2a.2bcd.3-4

ALLELUJA
Jézus mondja: † „Én vagyok a feltámadás és az élet, * nem hal meg örökre, aki hisz énbennem.” Jn 11,25a és 16 – 4 g. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
A halállal nem szűnik meg az ember élete, csak megváltozik.
Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt:
„Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor – ha ugyan feltámadnak –, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!”
Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez Isten: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene!« Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!”
Ezek az evangélium igéi.
Mk 12,18-27″

http://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2018-06-06

“Amit Isten ígért, azt csak hit által kaphatjuk meg¹³ Ábrahám és utódai azt az ígéretet kapták, hogy az egész világot örökölni fogják. De ezt nem a Törvény alapján ígérték Ábrahámnak, hanem azért, mert a hite alapján Isten elfogadta őt. ¹⁴ Ha ugyanis azok lennének az örökösök, akik a Törvény alatt élnek, akkor a hitnek nincs semmi értelme, és az előbbi ígéret semmit sem ér. ¹⁵ Mert a Törvény Isten haragját kelti fel azok ellen, akik nem engedelmeskednek neki. Ahol viszont nincs semmiféle törvény, ott nem is lehet ellene vétkezni.

¹⁶ Amit Isten megígért, azt csak hit által kaphatjuk meg. Ez azért van így, hogy ajándékba kapjuk, kegyelemből. Így tehát az ígéret Ábrahám minden utódja számára biztosítva van. Nemcsak azoknak, akik a Törvény alatt élnek, hanem azoknak is, akiknek ugyanolyan hitük van, mint Ábrahámnak. Ő tehát mindannyiunk ősapja. ¹⁷ Ahogyan az Írás is mondja: „Sok nép ősapjává tettelek téged.”^[a] Ezt az ígéretet Ábrahám azért kapta, mert hitt Istenben, aki életre kelti a holtakat, és megteremti azokat, akik most még nem léteznek.

¹⁸ Nem volt már semmi reménye arra, hogy gyermeke szülessen, Ábrahám mégis hitt Istenben, és kitartott ebben a hitében. Ezért lett sok népnek ősapjává, ahogy ezt Isten megígérte neki: „Sok-sok utódod lesz.”^[b]

¹⁹ Ábrahám akkor már majdnem százéves volt, ezért a testét tekintve már nagyon megöregedett. Hasonlóképpen Sára is meddő és nagyon idős volt. Ábrahám azonban nem ezekre tekintett, és a hite sem ingadozott. ²⁰ Ellenkezőleg, Isten ígéretét tartotta a szeme előtt. Nem kételkedett abban, hogy amit Isten megígért neki, azt meg is fogja tenni. Hite megerősödött, és dicsőséget adott Istennek. ²¹ Teljesen meg volt győződve arról, hogy Isten meg tudja tenni, amit megígért.

²² Ezért mondja az Írás: „Isten elfogadta Ábrahám hitét, és ő ez által lett Isten számára elfogadhatóvá.”^{[c] 23} Azonban nem csak Ábrahámra vonatkozik, amikor ezt mondja: „ Isten elfogadta Ábrahám hitét ”, ²⁴ hanem ránk is, mert mi is hiszünk, és a hitünk alapján fogadott el bennünket Isten. Igen, hiszünk abban, aki feltámasztotta Urunkat, Jézust a halálból. ²⁵ Neki ugyanis a bűneink miatt kellett meghalnia, és azért támadt fel a halálból, hogy mi Isten számára elfogadhatók legyünk.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Romans+4%3A13-25&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

“… ²¹ Nem mindenki fog bemenni Isten Királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram!« Csak az megy be, aki megteszi, amit Mennyei Atyám akar. ²² Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben űztük ki a gonosz szellemeket? Nem a te nevedben tettünk sok csodát?« ²³ Akkor világosan megmondom nekik: »Semmi közötök hozzám, sohasem ismertelek titeket! Menjetek előlem, ti törvényszegők!«””
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Matthew+7%3A21-23&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—–