“2014. augusztus 17. vasárnap, 17:18
Drága szeretett leányom, ne legyen megosztottság követőim között a lelkek megmentésének eme küldetésében, mert erre vágyik az, aki utál Engem. Amikor szeretett Keresztény követőim között megosztottság van, és amikor az Én Nevemben egymás ellen harcolnak, ez nagy bánatot okoz Nekem. Bánatom csak fokozódik, amikor azok, akik Szavamat hirdetik, később megtagadják azt azáltal, hogy kegyetlen eszközökkel másokra mérget szórnak, hogy így kárt okozzanak nekik.
Az Én Szememben Isten minden gyermeke egyenlő. Tudnotok kell, hogy közületek a jók nem mentesek a Sátán kísértésétől, míg azok, akiknek kétségbeesés és gyűlölet van a szívében, nincsenek megfosztva Ajándékaimtól. Közületek mindenki bűnös. Ne jöjjetek soha a Színem elé, azt mondván egy lélekről, hogy nem méltó Hozzám. Ne ócsároljatok másokat Előttem, és ne mondjátok neki, hogy gonosz, mert kik vagytok ti, ha nem bűnösök a Szememben?
A világ tele van szeretettel, de ugyanakkor tele van Irántam, Jézus Krisztus iránti gyűlölettel és közönnyel is. A világ csak akkor fog teljesen meggyógyulni, amikor a bűn gyökerestől ki lesz tépve. Ezért mindenekelőtt a saját lelketekért aggódjatok, azután pedig imádkozzatok másokért. Ha így tesztek, akkor Én mindnyájatokra ki fogom árasztani Irgalmamat. Amikor egy ember Színem előtt felmagasztalja önmagát, és rosszat mond más emberről, akkor ő az utolsó helyen fog állni Ítélőszékem előtt, míg az az ember, aki megalázza önmagát Előttem, az első helyet fogja megkapni.
Mikor akarjátok végre valóban elfogadni Tanításaimat? Miért mondjátok, hogy az Enyéim vagytok, amikor másokkal szemben gyűlölettel viseltettek? Ti soha nem lesztek méltók Királyságomra, amíg el nem dobjátok önelégültségetek köpenyét és büszkeségetek fegyverét.
Jézusotok”
https://masodikeljovetel.hu/aggodjatok-elobb-sajat-lelketekert-azutan-pedig-imadkozzatok-masokert
———-
Igaz élet Istenben:
http://www.tlig.org/hu/humsg/hum624.html
Római katolikus:
“ 2019-08-1719. évközi hét szombat
OLVASMÁNY Józsue könyvéből
Élete végén Józsue megújítja az Úrral kötött szövetséget.
Amikor Józsue érezte, hogy életének vége közeledik, ezt a beszédet intézte a néphez:
„Féljétek az Urat, és szolgáljatok neki egész és igaz szívvel! Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeknek Mezopotámiában és Egyiptomban atyáitok szolgáltak. Ti az Úrnak szolgáljatok! Ha nem akartok az Úrnak szolgálni, válasszatok most, kinek akartok szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak Mezopotámiában, vagy az amoriták isteneinek, akiknek most a földjét lakjátok. Mi, én és házam népe az Úrnak szolgálunk.”
A nép így felelt: „Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más isteneknek szolgáljunk. Az Úr a mi Istenünk, ő vezette ki atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Szemünk láttára ő tette ezeket a nagy csodákat, oltalmazott minket az egész úton, amelyet végigjártunk, és az összes nép között, ahol átvonultunk. Az Úr elűzött előlünk minden népet, így az amoritákat is, akik az országot lakták. Mi is az Úrnak akarunk hát szolgálni, ő a mi Istenünk.”
Józsue erre azt mondta a népnek: „Nem tudjátok ti szolgálni az Urat, mert ő szent Isten, féltékeny Isten, aki nem nézi el vétkeiteket és elpártolástokat. Ha elhagyjátok az Urat, és idegen isteneknek szolgáltok, ő is elfordul tőletek, megsanyargat és elpusztít titeket, bár azelőtt jót tett veletek.”
Akkor a nép így válaszolt Józsuának: „Nem lesz úgy, amint mondod, mert mi az Úrnak fogunk szolgálni!” Józsue erre azt mondta a népnek: „Ti vagytok a tanúk magatok ellen, hogy az Urat választottátok, hogy neki szolgáljatok.” Azt felelték: „Mi vagyunk a tanúk!” Józsue ekkor meghagyta nekik: „Akkor, távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket, és hajtsátok szíveteket az Úrhoz, Izrael Istenéhez!” Azt mondta erre a nép Józsuénak: „Az Úrnak, a mi Istenünknek fogunk szolgálni, és az ő parancsainak fogunk engedelmeskedni.”
Józsue tehát megkötötte a szövetséget a néppel azon a napon Szichemben, és a nép elé terjesztette a parancsokat és a rendeleteket. Józsue beírta mindezeket a szavakat az Úr törvényének a könyvébe. Aztán vett egy nagy követ, és odahelyezte a tölgyfa alá, amely az Úr szent helyén volt. Majd ezt mondta az egész népnek: „Íme, ez a kő szolgáljon bizonyságul ellenetek, mert ez hallotta az Úr minden szavát, amelyet hozzánk intézett. Ez tanú lesz ellenetek, nehogy később letagadjátok, és hazudni merjetek az Úrnak, a ti Isteneteknek!” Ekkor elbocsátotta a népet, mindenkit a maga birtokára.
Ezek után az események után meghalt Józsue, Nun fia, az Úr szolgája, száztíz éves korában.
Ez az Isten igéje.
Józs 24,14-29
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Istenem, te vagy, nékem * az én örökségem. (Vö. 5a. vers. – 1 D2 tónus)
Előénekes: Istenem, oltalmazz engem, mert benned bízom! * Azt mondom Uramnak: „Istenem te vagy nékem.”
Isten az én osztályrészem és sorsom kelyhe: * örökségemet tőle várom.
Hívek: Istenem, te vagy, nékem * az én örökségem.
E: Áldom az Urat, mert tanácsot adott nekem, * éjjel-nappal erre tanít szívem mélye.
Mindenkor Istent tartom szemem előtt; * jobbomon ő áll, semmitől sem félek.
H: Istenem, te vagy, nékem * az én örökségem.
E: Megmutatod nekem az élet útját, * és a végtelen boldogságot, midőn szent orcád látom.
Gyönyörűségre hívtál engem * jobbod mellett szünet nélkül.
H: Istenem, te vagy, nékem * az én örökségem.
Zsolt 15,1-2a és 5.7-8.11
ALLELUJA
Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Istene, * mert feltártad a kicsinyeknek országod titkait. Vö. Mt 11,25 – 8 G. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézus megáldja a gyermekeket.
Egyszer gyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk kezét, és imádkozzék fölöttük. A tanítványok elutasították őket.
Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!”
Azzal rájuk tette kezét, majd továbbindult.
Ezek az evangélium igéi.
Mt 19,13-15″
https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-08-17
Ortodox (Görög keleti):
“…6 Aki különbséget tesz a napok között, az Úr tiszteletére teszi. Aki mindenféle ételt elfogyaszt, az is az Úrért teszi, hiszen hálát ad Istennek, amikor eszik. Aki viszont bizonyos ételektől tartózkodik, az is az Úrért teszi, és ő is hálát ad Istennek.
7 Igen, mi valamennyien az Úrért élünk! Közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának. 8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha pedig meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úrhoz tartozunk. 9 Hiszen Krisztus azért halt meg, és azért támadt fel, hogy uralkodjon mind a holtak, mind az élők felett.”
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Romans+14:6-9&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS
“
Enni ad több, mint négyezer embernek
32 Jézus magához hívta tanítványait, és ezt mondta nekik: „Sajnálom ezt a sokaságot! Már három napja velem vannak, és kifogytak minden ennivalóból. Nem akarom éhesen elküldeni őket, nehogy összeessenek az úton.”
33 „Honnan vehetnénk ezen az elhagyatott helyen annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?” — kérdezték a tanítványok.
34 Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek van?”
„Hét — válaszolták —, és néhány kisebb halunk.”
35 Ezután Jézus szólt az embereknek, hogy telepedjenek le a földre. 36 Majd fogta a hét kenyeret és a halakat, és miután hálát adott Istennek, tört az ételből, és kezdte osztani a tanítványainak, azok pedig az embereknek. 37 Mindnyájan ettek, és jóllaktak. Utána összeszedték a maradékot, és hét kosarat töltöttek meg a darabokkal. 38 A tömegben körülbelül négyezer férfi volt, s rajtuk kívül még az asszonyok és a gyerekek. 39 Miután Jézus elbocsátotta az embereket, beszállt egy bárkába, és Magadán vidékére ment.”
——
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html——–
Tóra:
“12 Ha engedelmeskedtek, és ezekhez igazodva éltek, akkor Istenünk, az Örökkévaló is megtartja veletek kötött szövetségét, és hűséges szeretettel bánik veletek aszerint, ahogy azt esküvel megígérte őseinknek. 13 Igen, akkor az Örökkévaló szeretni fog, megáld és megsokasít titeket. Megáldja gyermekeiteket és földetek termését: a búzát, a bort és az olívaolajat. Megszaporítja háziállataitokat is azon a földön, amely felől megesküdött őseiteknek, hogy nektek fogja adni.
14 Bizony, minden más nemzetnél áldottabbak lesztek! Nem lesz közöttetek gyermektelen egyetlen férfi vagy nő sem. Állataitok között sem lesz meddő. 15 Az Örökkévaló távol tart tőletek mindenféle betegséget. Egyet sem bocsát rátok azokból a szörnyű csapásokból és betegségekből, amelyeket Egyiptomban megismertetek — sőt, inkább ellenségeiteket sújtja majd azokkal.
16 Azokat a nemzeteket, amelyeket Istenünk, az Örökkévaló kiszolgáltat nektek, teljesen pusztítsátok el! Ne könyörüljetek rajtuk, ne imádjátok isteneiket, mert az csapdává lenne számotokra!
Romboljátok le a bálványokat!
17 De ha mégis úgy gondolnátok, hogy azok a nemzetek erősebbek nálatok, és kétségeitek támadnának, hogy hogyan űzhetnétek el őket, 18 jusson eszetekbe, hogyan bánt el Istenünk, az Örökkévaló egész Egyiptommal és a fáraóval! Ne féljetek hát azoktól a népektől! 19 Emlékezzetek a súlyos egyiptomi csapásokra, a jelekre és csodákra, az Örökkévaló hatalmának nagy megnyilvánulásaira, amelyek által kihozott bennünket Egyiptomból! Ugyanígy fog elbánni az Örökkévaló a többi nemzettel is — ne félj hát tőlük!
20 Sőt, Istenünk, az Örökkévaló még azokra az ellenségeitekre is rettenetes félelmet[a] bocsát, akik elmenekülnek és elrejtőznek előletek, és őket is elpusztítja. 21 Ne rémüljetek hát meg tőlük, mert velünk van Istenünk, az Örökkévaló, a nagy és rettenetes Isten! 22 Bizony, kipusztítja az Örökkévaló azokat a nemzeteket előletek, de csak fokozatosan. Nem űzheted el mindet egyszerre, mert akkor túlságosan elszaporodnának a vadállatok erdőn-mezőn. 23 Kiszolgáltatja neked azokat a nemzeteket, és végleg eltörli őket: kipusztítjátok őket mind egy szálig. 24 Királyaikat is kezetekbe adja, s még emlékezetüket is eltörlitek a földről. Senki nem tud ellenállni nektek — mindegyiket végleg kipusztítjátok.
25 Akkor teljesen romboljátok le isteneik bálványait, és égessétek el azokat! Ne kívánjátok meg a bálványszobrokon lévő aranyat, ezüstöt — ne zsákmányoljátok magatoknak még azt se, különben még csapdába ejtenének benneteket! Utálatosak és gyűlöletesek azok a bálványok Istenünk, az Örökkévaló számára mindenestül! 26 Azokat a bálványokat semmi szín alatt ne vigyétek be házaitokba, különben ti is átok alá kerültök, mint azok a népek! Teljes szívetekből utáljátok őket, mert átkozottak és gyűlöletesek! Maradjatok távol tőlük!”
“
14 Sion így panaszkodik:
„Elfelejtett már engem az Örökkévaló,
nem törődik velem Uram!”
15 „Hát elfelejtheti-e gyermekét az anya?
Szeretett fiacskájával ne törődne?
De még ha el is felejtené
— ezt feleli az Örökkévaló —,
én terólad soha meg nem feledkezem!
16 Lásd, Sion, tenyerembe véstem[a] képedet[b],
szüntelen szemem előtt tartalak.
17 Fiaid sietve visszatérnek hozzád,
pusztítóid és rombolóid pedig elvonulnak.
18 Emeld föl tekinteted,
nézz körül, és lásd meg:
fiaid mindannyian összegyűlnek,
hozzád sietnek!”
Életemre mondom
— szól az Örökkévaló —,
úgy fognak téged ékesíteni, Sion,
mint ékszerek a menyasszonyt!
Bizony, gyermekeid lesznek ékességeid!
19 Elpusztított földjeid, városaid romjai,
és a letarolt vidékek
hamarosan szűknek bizonyulnak,
mikor fiaid hazatérnek.
Pusztítóid pedig messzire távoznak.
20 Gyermekeid, akiket sirattál,
ezt mondják majd neked:
„Szűk ez a hely,
adj nekünk tágasabb tért,
bővebb lakóhelyet!”
21 Te pedig ezt gondolod, Sion:
„Ki szülte ezeket a gyermekeket?
Hiszen én meddő voltam,
magányos és gyermektelen,
száműzött és bolyongó!
Ki nevelte fel őket,
mikor elhagyott voltam?
Honnan jöttek hát ezek?”
22 Ezt mondja az Örökkévaló Isten:
„Nézd! Kezemmel intek a nemzeteknek,
zászlómmal jelt adok a népeknek,
hogy ölükben hozzák vissza fiaidat,
vállukon hordozzák leányaidat.
23 A nemzetek királyai viselnek gondot rájuk,
és királynék dajkálják gyermekeidet.
Előtted földre borulnak,
és a port nyalják lábadnál,
hogy megtudd:
én vagyok az Örökkévaló!
Akik bennem bíznak,
nem csalódnak soha.”
24 Elvehetik-e zsákmányát az erős harcostól?
Kiszabadulhatnak-e a kegyetlen börtönéből hadifoglyai?
25 „Bizony, megszabadulnak az erős foglyai,
s a kegyetlen kezéből is kiveszik zsákmányát!
Mert én harcolok ellenségeiddel
— mondja az Örökkévaló —,
és megszabadítom fiaidat, Sion!
26 Ellenségeid egymást falják fel,
és saját vérüktől,
mint édes bortól, megrészegednek!
Igen, én teszem ezt,
hogy mindenki megtudja:
Én vagyok az Örökkévaló,
Szabadítód és Megváltód,
Jákób erős Istene!””
