“2014.04.15 20:15
A kereszt a link az örök életre. Soha ne hagyd ki a keresztet
Szeretett lányomnak, amikor szeretett követői nagypénteken ünneplik, emlékeznünk kell, hogy az én szeretetem hogyan terjed ki az emberi fajra.
Azok, akik üldözték engem, majd megölt engem a gyűlölet és a szíve kő. Én meghalt értük, annak ellenére, hogy a gyűlölet, és szenvedtem egy nagy Agony, hogy azok is megváltott. Mégis, ssok ember ma utálom, és megvetni engem, egy ilyen nagyszabású, hogy én, hogy felfedje a gonosz, amely feldúlja a lelküket, akkor nem lesz képes felállni.
Én megpróbálom felkészíteni a világot, az igazság könyve, majd harcolt az én ellenségeim, mindenhol. A legszörnyűbb támadások sátáni csoportokból érkeznek, akik közül sokan a keresztényeknek számítanak, így a haragjukat úgy színlik, mintha a hitüket megvédjük volna. Ez az a mód, ahogyan Sátán az ő hajlandó áldozatait használja a munkám megtámadása érdekében. Hogyan nyomorult lelkük van, és milyen szomorú vagyok, mivel továbbra is elárul Engem, Fling sár rám, és elterjedt hazugságokat a My Word, annak érdekében, hogy ellopja a lelkeket én irgalmas szív.
A szenvedés könnyeit sírom ezen a héten, mert az idő rövid, és tudom, hogy nem számít, milyen keményen Próbálom, sok lélek továbbra is hátat fordít Nekem. Miért gyűlölnek engem ezek a lelkek? A válasz az, mert nincs szeretet számomra egyáltalán. Sokan közülük meg rémisztő, hogy a gyűlölet érzik magam a szívükben nem lehet elmosta. Annyira birtokolják a gonoszt, hogy a nap minden percét töltik a napjaikból.
Az emberek nagy többsége már nem hisz bennem-ez egy kis szám, akik hisznek, egy óceán a lelkek, amelynek nagysága húzódik az egyik oldalon a föld a másik. De, ígérem neked, hogy fogok gyűjteni annyi lélek, mint én, és mert a szeretet, amit az Ön számára, majd kiterjeszti én Mercy között is, akik nem érdemlik meg. Hogyan üdvözlöm a jó, a szerető és a tiszta lelkek, akik jönnek előttem. Töltik meg nagy örömmel. Ó, hogyan megnyugtatni a sebeket. Hogyan hozzák nekem mentességet a bánat I elviselni az én szegény bűnösök, akiknek fogalmam sincs, hogy a nagy öröm megígértem nekik az én új Királyság. Oly sok lélek szomorúan dobja el a legfontosabb, hogy én adtam nekik, hogy örök élet-és milyen? Az élet híján szó, egy élet tele csiklanítás és üres ígéreteket. A fáradt élet fáradságos, hogy nem hoz életet – csak azt, ami végződik a por. Én vagyok az életed. Hozok neked az életed. Ha elfogadod a halálomat a kereszten, és elismerik a Feltámadásom, akkor soha nem fog elviselni halált.
Nektek e nemzedéknek ezt mondom. Te, akik velem, nem fog elviselni a halál – nem is a halál a test. Azok, akik engem is elárulni, a bűnnel, amikor az igazságot adják nektek, nem lesz élet. Szóval, szeretett követői, soha nem kell félni ettől a küldetéstől. Elveszem, és zuhany van minden ajándék, amit Atyám aggódó ajándékozni meg mindannyian, ahogy végül összegyűjti az ő gyermekei Királyság azt ígérte, amikor ő küldött nekem, ő egyetlen fia, hogy megmentse a lelkeket, az én halál a kereszten. A kereszt a link az örök életre. Soha ne hagyd ki a keresztet. Halálom volt az út az örök életre. Anélkül, hogy az én kereszt, a halál lesz az irányadó azok számára, akik elutasítják azt.
Jézusnak”
A kereszt a link az örök életre. Soha ne hagyd ki a keresztet
—–
Római katolikus:
“ 2019-04-15
Nagyhétfő
OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Íme, az én szolgám, akiben kedvem telik.
Ezt mondja az Úr:
„Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztottam rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek. Nem kiált majd, nem emeli föl a hangját, és szava sem hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen tanítja az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő tanítására várnak a távoli szigetek.”
Ezt mondja az Isten, az Úr, aki megteremtette az eget és kifeszítette, aki megszilárdította a földet s kisarjasztotta rajta a növényeket, aki éltető leheletet ad a földön lakó népnek, és életet mindennek, ami csak jár-kel rajta: „Én, az Úr hívtalak meg igazságban, én fogtam meg a kezed és én formáltalak. Általad kötök szövetséget népemmel, és adok világosságot a nemzeteknek, hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, és a tömlöcből azokat, akik a sötétben ülnek.”
Ez az Isten igéje.
Iz 42,1-7
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Világosságom az Isten, * üdvözít engem. (Vö. 1a. vers. – 2. tónus)
Előénekes: Világosságom és üdvösségem az Úr, * kitől félnék?
Életem oltalmazója az Úr, * kitől rettegnék?
Hívek: Világosságom az Isten, * üdvözít engem.
E: Ha a gonoszok rám törnek, hogy felfalják testemet, * akkor ellenségeim és gyötrőim meginognak és a földre zuhannak.
H: Világosságom az Isten, * üdvözít engem.
E: Egész tábort állíthatnak ellenem, nem fél a szívem, * ádáz harcra kelhetnek ellenem, én akkor is remélek.
H: Világosságom az Isten, * üdvözít engem.
E: Hiszem, hogy meglátom az Úr javait, * az élők földjén.
Remélj az Úrban, bátran cselekedj, * szíved legyen erős, és bízzál az Úrban.
H: Világosságom az Isten, * üdvözít engem.
Zsolt 26,1.2.3.13-14
EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Üdvöz légy, Királyunk! * Tévelygéseinken csak te könyörülsz. – 4 g. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Mária megkeni Jézus lábát, és ezt Jézus már temetési előkészületnek veszi.
Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között.
Mária pedig vett egy font illatos, drága nárdusz-olajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt; ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta.
Jézus azt mondta neki; „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.”
A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.
Ezek az evangélium igéi.
Jn 12,1-11″
https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-04-15
——
Görög katolikus:
“
17 Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Szentje, Megváltód:
„Én vagyok Istened, az Örökkévaló,
aki tanítalak téged mindarra, ami javadra válik,
aki vezetlek azon az úton, amelyen járnod kell.
18 Bárcsak engedelmeskedtél volna parancsaimnak!
Akkor most békességed és jóléted oly bőséges volna,
mint az áradó folyóvíz.
Igazságosságod olyan lenne,
mint a tenger dagály idején.
19 Bizony, akkor utódaid annyian lennének,
mint tengerparton a homokszemek,
gyermekeid, mint a kavicsok,
megszámlálhatatlanul!
Akkor nem pusztítanák őket,
egyet sem ölnének meg közülük soha!”
20 Jöjjetek ki Babilóniából,
meneküljetek el a káldeusoktól!
Énekelve hirdessétek,
ujjongva kiáltsátok világgá:
„Az Örökkévaló megváltotta a szolgáját, Jákóbot!”
21 Mikor a pusztában vezette népét az Örökkévaló,
egyikük sem szomjazott,
még a sziklából is vizet fakasztott nekik!
Bizony, meghasította a sziklát értük,
és víz zúdult ki onnan bőségesen.
22 „Nincs békesség az istentelen gonoszok számára!”
— mondja az Örökkévaló.
Az Örökkévaló Szolgája
49.1 Figyeljetek rám, szigetek lakói,
halljátok szavam, távoli nemzetek!
Az Örökkévaló hívott el engem még születésem előtt,
már anyám méhében nevemen szólított.
2 Éles karddá tette beszédemet,
keze árnyékában rejtett el,
hegyes nyíllá csiszolt,
és tegzébe[e] zárt.
3 „Szolgám vagy, Izráel
— mondta nekem —,
rajtad mutatom meg dicsőségemet!”
4 „Mennyit fáradoztam, dolgoztam hiába,
hasztalan pazaroltam erőm,
semmit el nem értem
— feleltem én —,
de az Örökkévaló ítél ügyemben,
ő mérlegeli munkámat, hogy mennyit ér.””
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Isaiah+48-49&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS
”
Jákób csalással szerzi meg az apai áldást
27.1 Sok év múltán Izsák megöregedett, és a látása annyira megromlott, hogy már alig látott. Ekkor magához hívatta Ézsaut, elsőszülött fiát, és ezt mondta: „Fiam, Ézsau!”
„Itt vagyok, apám!” — felelt Ézsau.
2 „Figyelj rám, fiam! Megöregedtem, nem tudom, meddig élek még. 3 Fogd hát a fegyvereidet: íjadat és nyilaidat, s indulj vadászni! Lőj nekem valami vadat, 4 készíts belőle kedvemre való ízletes vadpecsenyét, s hozd be, hadd egyem belőle! Azután megáldalak, mielőtt meghalnék” — mondta Izsák. 5 Így hát Ézsau elindult vadászni.
Rebeka azonban kihallgatta, amit Izsák Ézsaunak mondott, 6 és azonnal szólt Jákóbnak: „Figyelj ide! Hallottam, hogy atyád ezt mondta a bátyádnak, Ézsaunak: 7 »Vadássz nekem valami vadat, készíts belőle kedvemre való ízletes vadpecsenyét, hogy egyem belőle, és megáldjalak az Örökkévaló színe előtt, mielőtt meghalok!« 8 Most azért hallgass rám, és tedd, amit mondok! 9 Siess a nyájhoz, gyorsan hozz két szép kecskegidát! Majd én hamar elkészítem atyád ízlése szerint a vadpecsenyét. 10 Te meg vidd be atyádnak, hogy megegye, és téged áldjon meg, mielőtt meghal.”
11 De Jákób ezt felelte: „De anyám, tudod, hogy a bátyám, Ézsau bőre nagyon szőrős, én meg sima bőrű vagyok! 12 Félek, hogy atyám megtapogat, és felismeri, hogy én vagyok az, s akkor csalónak fog tekinteni, és áldás helyett átkot hozok magamra!”
13 „Ha így lenne, magamra vállalom helyetted az átkot, ne félj — válaszolta Rebeka —, csak fogadj szót nekem, és hozd gyorsan a gidákat!”
14 Jákób el is futott a nyájhoz, hozott két kecskegidát anyjának, aki sietve elkészítette a jóízű ételt, úgy, ahogy azt Izsák szerette. 15 Mivel az idősebb fia, Ézsau a legszebb ruháit az anyjánál hagyta, Rebeka azokba öltöztette Jákóbot, a kisebbik fiát. 16 A kecskegidák bőrével pedig befedte Jákób kezeit és nyakának sima részét, 17 majd az elkészített finom vadpecsenyét és kenyeret fiának, Jákóbnak kezébe adta.
18 Jákób bement apjához és köszöntötte: „Atyám!”
„Hallom, fiam! — mondta Izsák — de te melyik vagy?”
19 „Én vagyok Ézsau, az elsőszülötted. Teljesítettem a kívánságodat, ülj fel hát, kérlek, és egyél a vadpecsenyéből, amelyet neked készítettem! Azután áldj meg, kérlek!” — felelte Jákób az apjának.
20 Izsák ezt kérdezte: „Fiam, hogy tudtál ilyen hamar zsákmányt ejteni?”
„Istened, az Örökkévaló hozta elém a vadat” — mondta Jákób.
21 Izsák ezt mondta: „Gyere csak közelebb, fiam, hadd tapogassalak meg! Csakugyan te vagy az, fiam, Ézsau?”
22 Ekkor Jákób közelebb lépett apjához, Izsák pedig megtapogatta, és ezt mondta: „A hangod Jákóbé, de a karjaid Ézsau karjai.” 23 Nem ismerte fel Jákóbot, mert annak karjait a kecske szőre borította, és tapintásra olyannak tűnt, mint Ézsau karja. Így Izsák Jákóbot áldotta meg. 24 Azután még egyszer megkérdezte: „Fiam, Ézsau, valóban te vagy az?” Jákób pedig megerősítette: „Igen, atyám, én vagyok!”
Izsák megáldja Jákóbot
25 „Hozd hát ide az ételt, hadd egyek a fiam vadpecsenyéjéből, és utána megáldalak!” Jákób eléje tette az ételt, Izsák pedig megette. Majd Jákób borral kínálta apját, és ő megitta. 26 Akkor Izsák ezt mondta: „Gyere ide, fiam, csókold meg az arcom!” 27 Amikor Jákób megcsókolta apja arcát, Izsák megérezte Ézsau ruháinak jó illatát, és megáldotta a fiát:
„Ez a fiam ruhájának illata!
Mint a jó illatú mező,
amelyet az Örökkévaló megáldott!
28 Adjon az Isten neked, fiam,
égi harmatot,
termékeny földet,
bőséges termést,
búzát és bort!
29 Népek szolgáljanak neked,
nemzetek hajoljanak meg előtted,
légy ura rokonaidnak,
hajoljanak meg előtted testvéreid!
Átkozott, aki téged átkoz,
de legyen áldott, aki téged áld!”
Ézsau haragja
30 Amikor Izsák befejezte Jákób megáldását, és Jákób kijött az apja sátrából, éppen akkor érkezett meg Ézsau a vadászatból. 31 Ő is ízletes vadpecsenyét készített, majd bevitte apjának. „Atyám, kérlek, ülj fel, és egyél a vadpecsenyéből, amelyet fiad neked készített, azután áldj meg!” — mondta Ézsau.
32 Izsák ezt kérdezte: „Ki vagy te?”
„A fiad vagyok, Ézsau! Elsőszülött fiad!” — felelte ő.
33 Ekkor Izsák nagyon megrémült, és reszketett. Azután fölkiáltott: „De hát akkor ki volt az, aki az előbb vadpecsenyét hozott nekem, amelyet meg is ettem?! Éppen most ment el, mielőtt te megérkeztél! Megáldottam őt, és valóban áldott is lesz.”
34 Amikor ezt Ézsau meghallotta, hangosan felkiáltott, és keserves sírásra fakadt: „Jaj, atyám, áldj meg engem is!”
35 De Izsák ezt felelte: „Öcséd volt az, aki bejött hozzám, és csalással megszerezte a neked szánt áldásomat!”
36 „Nem hiába nevezik Jákóbnak[a]! Már kétszer is becsapott engem: előbb elvette tőlem elsőszülöttségi jogomat, most meg ellopta a nekem szánt atyai áldást is! De hát csak maradt még valamilyen áldásod a számomra is, atyám?” — kérdezte Ézsau.
37 Izsák így válaszolt: „Fiam, nézd, Jákóbot úrrá tettem fölötted, és minden rokonát a rabszolgájává tettem. Bőségesen megáldottam búzával és borral, mit adhatok most már neked?”
38 Ézsau azonban ezt mondta apjának: „Hát csak ez az egy áldásod volt, atyám? Áldj meg engem is, kérlek!” — és hangos sírásra fakadt.
39 Végül Izsák ezt mondta neki:
„Lakóhelyed terméketlen földön lesz,
nem hull rád az égi harmat,
40 fegyvereddel szerzed kenyered,
és öcsédet szolgálod,
de fellázadsz ellene,
s igáját lerázod nyakadról.”
Jákób Lábánhoz menekül
41 Ettől kezdve Ézsau gyűlölte Jákóbot az áldás miatt, amellyel Izsák Jákóbot megáldotta. „Hamarosan eljön az ideje, hogy apámat eltemetjük, azután megölöm Jákóbot!” — mondta magában.”
“…
16 Ha engedelmeskedsz az Örökkévaló parancsának,
az életed mented meg,
de ha elutasítod,
meghalsz.
17 Kölcsönadsz az Örökkévalónak, ha a szegényeken segítesz,
ő pedig visszafizeti neked.
18 Fegyelmezd meg a fiadat,
amíg még van remény,
de ne engedd, hogy haragod elragadjon,
és összetörd!
19 Akit erőszakos haragja elragad, büntetést kapjon érte,
különben még erőszakosabb lesz.
20 Hallgass a tanácsra, s fogadd el a helyreigazítást,
akkor végül te is bölccsé leszel.
21 Mennyi gondolat és szándék kavarog az ember lelkében,
de csak az Örökkévaló terve valósul meg!
22 Amit Isten a leginkább kíván tőled, az a hűség.
Jobb szegénynek lenni, mint hűtlennek.
23 Ha tiszteled és féled az Örökkévalót, utad az életre vezet,
s nyugodtan alhatsz, mert nem ér veszedelem.
24 A lusta még magával sem törődik,
még arra sem képes,
hogy az ételt a tálból a szájához emelje.
25 A beképzelt ostobát fenyíteni kell,
hogy okuljon belőle,
de az értelmes már abból is tanul,
ha valaki figyelmezteti.”
—–
https://oca.org/readings/daily/2019/04/15
—–
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html
—–
