Üdvösség Anyja: Fiamat, Jézus Krisztust, egy másik Júdás fogja elárulni, aki nagy hatalommal rendelkezik.

A feltámadt Jézus kiküldi tanítványait

16 Ezután a tizenegy tanítvány Galileába ment, arra a hegyre, ahová Jézus mondta nekik. 17 Amint meglátták Jézust, leborultak előtte és imádták őtbár néhányan kételkedtek. 18 Jézus közel lépett hozzájuk, és ezt mondta: „Mennyei Atyám minden hatalmat nekem adott a Mennyben és a Földön. 19 Ezért menjetek el a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon! Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevébe! 20 Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek! Biztosak lehettek benne, hogy állandóan veletek leszek. Igen, veletek maradok minden nap, amíg ez a korszak véget nem ér!””

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Matthew+28%3A16-20&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—–
https://oca.org/readings/daily/2019/04/07
—–

Igazság Könyve:

“2014.04.09 15:30

Drága gyermekem, amikor Iskarióti Júdás elárulta Fiamat, Jézus Krisztust, annak messzemenő következményei voltak. Mivel ő egyike volt Fiam legközelebbi szövetségeseinek, és tagja volt az Ő értékes apostolainak, árulása nagyon fájdalmas volt Fiam számára. Mivel Júdás, az áruló, Fiam köréhez tartozott, ez azt jelentette, hogy kétségek férkőztek azok közé, akik bizonytalanok voltak abban, hogy valóban Fiam-e az igaz Messiás, vagy sem. A kétségek egyre csak terjedtek, és Jézusnak sok apostola és követője összezavarodottnak, elveszettnek és félénknek érezte magát. Tudták, hogy ha egyszer az ellenség elfogná Őt, az Igazság meg lenne kérdőjelezve, és aztán letagadva. Azt is tudták, hogy ha nyilvánosan megvédenék Fiamat, szintén szenvedniük kellene és lehet, hogy úgy végeződne szenvedésük, mint a Fiamé: ugyanazt a büntetést szabnák ki rájuk, mint Fiamra. Azt is tudták, hogy a kigúnyolás félelme miatt nem lett volna elég bátorságuk ahhoz, hogy elszántan szembeálljanak Fiam ellenségeivel.

Így tehát Fiam elárulása a földi Egyházában hasonló lesz: Fiamat, Jézus Krisztust, egy másik Júdás fogja elárulni, egy, aki nagy hatalommal rendelkezik. Amikor ez a második nagy árulás bekövetkezik, azóta, hogy Iskarióti Júdás harminc ezüstpénzért eladta a Fiamat, minden fajú, nemzetiségű és minden Keresztény hitű ember kételkedni fog az Igazságban. * Amikor ez megtörténik, az Igazság összeomlik. Ennek helyébe, egy velejéig romlott hulla fog feltámadni, anélkül, hogy bármilyen életjelet mutatna. Egy halott tan fog feltámadni, mely Fiammal kapcsolatosan minden hamis tulajdonsággal lesz felöltöztetve, de gyümölcsöt nem fog teremni. Mégis úgy fog tűnni, mintha egy új megtérés lenne.

Az igazi megtérés az emberek Isten iránti szeretetéből fakad, amelynek a Szentlélek Ajándéka és az ember szabad akarata a hajtóereje. Ezt a hamis tant a ti szabad akaratotok nélkül varrják a világ nyakába. Ha ezt visszautasítjátok, akkor Fiam ellenségei meg fognak büntetni benneteket.

Azoknak, akik elárulják Fiamat az utolsó napokban, nem lesz életük. Azok, akik nem fogják Őt elárulni, örökké fognak élni Isten Dicsőségében.

Szeretett Édesanyátok,

Az Üdvösség Anyja ”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/udvosseg-anyja-fiamat-jezus-krisztust-egy-masik-judas-fogja-elarulni-aki-nagy-hatalommal-rendelkezik/

 
* Ez a mondat kimaradt a magyar fordításból:
“This betrayal will also have far-reaching consequences, because it will bring into question every single aspect of my Son’s Divinity.”
Google fordítás:
“Ez az árulás is messzemenő következményekkel jár, mert ez fog megkérdőjelezni minden egyes aspektusa a fiam istenség.”
 

2019-04-08

5. nagyböjti hét hétfő

OLVASMÁNY Dániel próféta könyvéből
Abban a küzdelemben, amelyet az igaz ember vív a gonoszsággal, mindig isten mondja ki a döntő szót.
Élt Babilonban egy férfi, akinek Jojakim volt a neve, Chilkija leányát vette feleségül, akit Zsuzsannának hívtak. Ez nemcsak igen szép, de istenfélő asszony is volt, mert szülei igazak voltak, és leányukat is Mózes törvénye szerint nevelték. Jojakim igen gazdag volt. Gyümölcsöskertje is volt háza szomszédságában. A zsidók nála szoktak összejönni, mert mindnyájuknál tekintélyesebb volt.
Abban az esztendőben a nép két olyan vént tett meg bíróvá, akikre ráillett az Úr szava: „A vénektől, a bíráktól indult ki Bábelben a gonoszság, noha úgy látszott, hogy ők kormányozzák a népet.” Gyakran megfordultak Jojakim házában, ott keresték fel őket mind, akiknek peres ügyük volt.
Amikor déltájban szétoszlott a nép, Zsuzsanna bement sétálni férje gyümölcsöskertjébe. A két vén mindennap látta, amint bement és ott sétált. Fölgerjedt bennük iránta a vágy. Józan eszüket elvesztették, szemüket elfordították, hogy ne lássák az eget, és ne emlékezzenek Isten igazságos ítéletére. Lesték hát a kedvező alkalmat.
Az egyik napon aztán az történt, hogy Zsuzsanna bement a gyümölcsöskertbe, mint a többi napokon is szokott, két szolgálója kíséretében. …”

https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-04-08

—–
Római katolikus:

2019-04-09

5. nagyböjti hét kedd

OLVASMÁNY Mózes negyedik könyvéből
Isten megkönyörül mindazokon, akik a Megváltó előképére, a fán függő rézkígyóra föltekintenek.
Az Egyiptomból való kivonulás idején a választott nép elhagyta a Hór hegyét, és Edom földjét megkerülve a Vörös-tenger felé haladt. A nép azonban belefáradt a vándorlásba, és zúgolódni kezdett Isten és Mózes ellen:
„Miért hoztál ki minket Egyiptomból, azért, hogy meghaljunk itt a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen ivóvíz, és unjuk már e semmit érő manna-étket is!”
Az Úr ekkor mérges kígyókat küldött a népre, s ezek megmarták őket, úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak.
Erre Mózes elé járultak, és így kérlelték őt: „Vétkeztünk, lázadoztunk Isten ellen és teellened. Imádkozzál, hogy a kígyókat vegye el tőlünk az Úr!” Mózes tehát közbenjárt a népért, és az Úr így válaszolt: „Csináltass egy rézkígyót, és tűzd ki jelül egy fára. Akit marás ért és rátekint, az életben marad.
Csináltatott is Mózes egy rézkígyót, és kitűzte jelül egy fára. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt.
Ez az Isten igéje.
Szám 21,4-9

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Uram, hallgasd meg könyörgésemet, * és kiáltásom jusson eléd! (2. vers. – 3 a. tónus)
Előénekes: Uram, hallgasd meg könyörgésemet, * és kiáltásom jusson eléd!
Ne rejtsd el arcodat előlem, † amidőn szorongatnak engem, figyelj reám, * amely nap hozzád kiáltok, hallgasd meg kiáltásom.
Hívek: Uram, hallgasd meg könyörgésemet, * és kiáltásom jusson eléd!
E: A te nevedet, Uram, a nemzetek majd félve tisztelik, * és a föld minden királya vallja dicsőséged,
mert az Úr felépíti Sion városát, * és megjelenik dicsőségben.
H: Uram, hallgasd meg könyörgésemet, * és kiáltásom jusson eléd!
E: Meghallgatja a szegények imáját, * nem veti meg kérésüket.
Az eljövendő nemzedéknek írják le mindezt, * a születendő nép is az Urat magasztalja.
H: Uram, hallgasd meg könyörgésemet, * és kiáltásom jusson eléd!
E: Fölséges szentélyéből Isten letekint, * az Úr a mennyből a földre rátekintett,
hogy meghallja a rabok sóhaját, * és a halál fiait megmentsd fogságukból.
H: Uram, hallgasd meg könyörgésemet, * és kiáltásom jusson eléd!
Zsolt 101,2-3.16-18.19-21

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
A jó mag az Isten igéje, † Krisztus a magvető; * aki rátalál, örökké élni fog. – 5. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Krisztus igazi mivoltát megdicsőülése igazolja majd.
A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.”
A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: »Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?«”
Jézus így folytatta
:
„Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.”
Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?”
Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.”
De azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik.
Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja.”
E szavak után sokan hittek Jézusban.
Ezek az evangélium igéi.
Jn 8,21-30″

https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-04-09


——
Görög katolikus:

1Kihez hasonlítanátok az Örökkévalót?
    Lehet-e képmást készíteni róla?
19 Mégis van, aki bálványszobrot készít,
    fémből kiönti formáját,
arannyal bevonja,
    ezüstláncokkal ékesíti.

20 Akinek ilyen áldozatra nem telik,
    az nem korhadó fát választ,
keres hozzá ügyes faragó mestert,
    bálványszobrot készíttet vele,
    s felállítja magának.

21 Hát nem tudjátok,
    nem hallottátok?
Nem mondták nektek soha?
    Nem értitek, hogyan készültek a föld alapjai?
22 Az Örökkévaló az egyetlen igaz Isten!
    Ott ül trónján a földkerekség fölött!
Lába előtt a földi lakók,
    mint a sáskák a fűben,
    olyan aprók!
Ő feszítette ki az eget,
    mint fátylat, vagy lakósátrat a föld fölé.
23 Ő teszi semmivé a hatalmas fejedelmeket,
    megfosztja hatalmuktól a földi uralkodókat.
24 Alighogy helyükre ültették őket,
    hatalmuk épphogy kicsírázott,
    alig vertek gyökeret a földben
— ha az Örökkévaló rájuk fúj:
    máris elfonnyadnak, kiszáradnak,
s a vihar felkapja őket,
    mint polyvát a szél!

25 „Kihez akartok hasonlítani engem?
    Kivel mértek össze?”
    — kérdezi a Szent.

26 Nézzetek föl a magasba,
    tekintsétek a csillagokat!
Ki teremtette azokat?
    Ki teremtette az égi seregeket?
Bizony, ő néven szólítja valamennyit!
    Az Örökkévaló hatalma és ereje miatt
    egy sem hiányzik!

27 Miért mondod hát Jákób népe,
    hogyan mondhatod ezt Izráel nemzete:
„Nem látja az Örökkévaló a sorsomat,
    túl messze van,
    hogy megvédjen az igazságtalanságtól!”
28 Hát nem tudod,
    nem hallottad soha,
hogy Örökké Élő Isten az Örökkévaló,
    aki teremtette az egész földet,
figyelmével mindenkit követ,
    s nem fárad el soha!
Bölcsessége kifürkészhetetlen!
29 Ő ad erőt a megfáradottnak,
    s az erőtlen erejét megsokszorozza.
30 Mert elfáradnak még a fiatalok is,
    kimerülten 
összerogynak a legkülönbek.
31 De akik az Örökkévalóra várnak,
    akik benne bíznak,
új erőre kapnak,
    szárnyra kelnek, magasra szállnak,
    mint a sasok![a]
Futnak, de nem fáradnak el,
    járnak, de nem merülnek ki.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Isaiah+40:18-31&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

 

Az Örökkévaló szövetséget köt Abrámmal

15.1 Ezek után az Örökkévaló látomásban szólt Abrámhoz:

„Ne félj, Abrám!
    Én vagyok a pajzsod,
    és bőséges lesz a jutalmad!”

De Abrám így felelt: „Ó Uram, Örökkévaló! Mit ér nekem a jutalom, ha gyermektelenül halok meg, és a damaszkuszi Eliézer lesz az örökösöm!” Látod, nem adtál nekem gyermeket, és minden vagyonom ezé a szolgámé lesz!

Az Örökkévaló azonban ezt válaszolta: „Nem Eliézer örököl utánad! A saját fiad, aki tőled származik — ő lesz az örökösöd!” Majd az Örökkévaló kivitte Abrámot a szabad ég alá, és ezt mondta: „Nézz föl az égre, Abrám! Számold meg a csillagokat, ha tudod![a] Így lesz az utódaiddal is!”

Abrám pedig hitt az Örökkévalónak, aki ezért igaznak fogadta el őt.

Ezután az Örökkévaló ismét megszólította Abrámot: „Én vagyok az Örökkévaló, aki kihoztalak Úr városából, Babilóniából, hogy neked adjam ezt a földet örökségül.”

De Abrám így válaszolt: „Ó Uram, Örökkévaló! Hogyan lehetek biztos benne, hogy valóban én fogom örökölni ezt a földet?”

Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Hozz nekem egy üszőborjút, egy nőstény kecskét és egy kost — mindegyik három éves legyen —, azután egy gerlét és egy galambfiókát!”

10 Abrám elhozta ezeket az állatokat, levágta őket, és a madarak kivételével kettévágta azokat. Az egyes állatok fél-darabjait egymással szemben helyezte el, de a madarakat nem vágta ketté. 11 Ragadozó madarak jelentek meg, lecsaptak a húsra, Abrám azonban elzavarta őket.

12 Napnyugtakor Abrám mély álomba zuhant, sűrű sötétség borította be, és rémület szállt rá. 13 Ekkor az Örökkévaló szólt hozzá: „Abrám, tudd meg, hogy leszármazottjaid idegenek és jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék. Ott rabszolgákká teszik, és kegyetlenül elnyomják őket 400 éven keresztül. 14 Én azonban ítéletet tartok a nép fölött, amely szolgaságba kényszeríti őket, s azután utódaid kijönnek abból az országból nagy gazdagsággal.

15 Te pedig, Abrám, békességben és bőségben élsz hosszú ideig, azután az élettel betelve és megelégedetten térsz nyugovóra.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Genesis+15:1-15&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS