“ 2019-02-16
5. évközi hét szombat
OLVASMÁNY Mózes első könyvéből
A bűn elkövetése után Isten kiűzte ősszüleinket a Paradicsomkertből, és attól kezdve a maguk fáradozásából kellett élniük.
Az (első) ember és felesége, miután ettek a tiltott fa gyümölcséből, elrejtőztek a kert fái között. De az Úristen hívta az embert, és így szólt hozzá: „Hol vagy?”
Ő így válaszolt: „Hallottam lépteidet a kertben, és féltem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.”
De az Úristen így szólt: „Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Talán ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?”
Az ember így válaszolt: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, azért ettem.”
Erre az Úristen megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony így felelt: „A kígyó rászedett, azért ettem.”
Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarka után leselkedel.”
Az asszonynak meg ezt mondta: „Megsokasítom anyaságod gyötrelmeit. Fájdalommal hozod világra gyermekeidet, vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.”
A férfinak pedig ezt mondta: „Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél: a föld is átkozott lesz miattad, és csak sok fáradsággal ehetsz terméséből életed minden napján. Tövist és bogáncsot terem az neked, és a mező füvét fogod enni. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg vissza nem térsz a földbe, melyből vétettél. Mert por vagy, és visszatérsz a porba.”
Ádám Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élők anyja. Majd az Úristen bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket. Aztán így szólt az Úristen: „Íme, az ember olyan lett, mint egy miközülünk, ismer jót és rosszat. Nos tehát meg kell akadályozni, hogy kinyújtsa kezét, és szakítson az élet fájáról is, nehogy egyék, és örökké éljen.”
Kiűzte tehát őt az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje azt a földet, amelyből megalkotta. Miután kiűzte az embert, az Édenkert keleti oldalára kerubokat és lobogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Ez az Isten igéje.
Ter 3,9-24
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Te lettél, Uram, menedékünk * nemzedékről nemzedékre. (1. vers.)
Előénekes: Mielőtt a hegyek születtek, † a föld és a világ létrejött, * Istenünk, te öröktől fogva létezel.
Hívek: Te lettél, Uram, menedékünk * nemzedékről nemzedékre.
E: Te a halandót ismét porrá teszed; * így szólsz: „Emberek fiai, térjetek vissza a porba.”
A te szemedben ezer év akár a tegnap, * úgy tűnik tova, mint egy őrállás ideje éjszaka.
H: Te lettél, Uram, menedékünk * nemzedékről nemzedékre.
E: Te elragadod őket, * olyanok lesznek, mint a hajnali álom,
mint a fű, mely reggel kisarjad és fölvirul, * estére azonban elfonnyad és elszárad.
H: Te lettél, Uram, menedékünk * nemzedékről nemzedékre.
E: Taníts meg számot vetni napjaink sorával, * hogy bölcsességre neveljük szívünket.
Térj hozzánk, Urunk, meddig késlekedsz? * Légy könyörületes szolgáidhoz!
H: Te lettél, Uram, menedékünk * nemzedékről nemzedékre.
Zsolt 89,2.3-4.5-6.12-13
ALLELUJA
Nemcsak kenyérrel él az ember, * hanem minden igével is, mely Isten ajkáról való. Mt 4,4b – 2. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus másodszor is megszaporítja a kenyeret.
Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.”
Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?”
Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét.
Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 8,1-10″
https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-02-16
——
Görög katolikus:
“11 Bizony, igaz tanítás ez:
Ha Jézussal együtt meghaltunk,
vele együtt fogunk élni is.
12 Ha hűségesen kitartunk mellette,
vele együtt fogunk uralkodni is,
de ha megtagadjuk,
ő is megtagad minket.
13 Ha hűtlenek vagyunk,
ő még akkor is hű marad,
mert magát meg nem tagadhatja.
Az Úr jól tudja, ki tartozik hozzá
14 Emlékeztesd az embereidet ezekre! Figyelmeztesd őket Isten jelenlétében, hogy ne vitatkozzanak bizonyos szavakon, mert annak semmi értelme! Sőt, az ilyen vitatkozás kárt okoz azokban, akik hallgatják!
15 Igyekezz mindent megtenni, hogy Isten tetszését elnyerjed! Légy Istennek olyan szolgája, akinek nem kell szégyenkeznie Ura előtt semmiért, és aki helyesen tanítja és alkalmazza Isten igazságait! 16 Kerüld az értelmetlen vitatkozásokat, mert ezek csak eltávolítják az embereket Istentől! 17 Az ilyen beszédek úgy terjednek közöttük, mint a veszélyes fertőzés. Hümenaiosz és Filétosz is ilyen dolgokat terjesztenek, 18 hiszen azt állítják, hogy a halottak feltámadása már megtörtént, s ezzel felforgatják némelyek hitét. Bizony, ezzel nagyon eltértek az igazságtól!
19 Isten azonban olyan erős alapot épített, amelyet senki sem tud lerombolni. Erre ez a két dolog van felírva: „Az Úr jól tudja, ki tartozik hozzá”, és: „Aki azt mondja, hogy az Úrhoz tartozik, az hagyjon fel minden hamissággal!” …”
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2+Timothy+2%3A11-19&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS
”
2 „Volt egyszer egy bíró egy városban, aki Istent nem tisztelte, és nem becsülte az embereket sem. 3 Élt abban a városban egy özvegyasszony, aki folyton a bíró nyakára járt, és szüntelen arra kérte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben, és védj meg tőle!« 4 A bíró egy ideig nem akart rajta segíteni, de végül ezt gondolta: »Istent nem tisztelem, és nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam az emberek. 5 De ez az özvegyasszony már terhemre van, mert folyton a nyakamra jár. Nem bánom, igazságot szolgáltatok neki, és megvédem, hogy ne zaklasson tovább.«”
6 Az Úr így folytatta: „Figyeljétek, mit mondott ez az igazságtalan bíró! 7 Mit gondoltok, ha még ő is igazságot szolgáltat, akkor Isten mennyivel inkább! Ő bizonyosan megvédi választottait, és igazságot szolgáltat azoknak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá. Nem fogja feleslegesen várakoztatni őket! 8 Mondom nektek, bizony hamar igazságot szolgáltat választottainak!
De amikor az Emberfia visszajön, vajon talál-e olyanokat a földön, akik igazán bíznak benne és hűségesen várják?””
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luke+18:2-8&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS
—–
https://oca.org/readings/daily/2019/02/16
—–
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html
—–
—–
Tóra:
“
Népszámlálás és váltságdíj
11 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: 12 „Amikor népszámlálást tartasz Izráel népe között, minden férfi adjon váltságdíjat magáért az Örökkévalónak. Ezt mindenki fizesse meg, hogy a népszámlálás miatt ne érje csapás a népet. 13 Minden egyes férfi, akit számba veszel, fizessen fél sékel ezüstöt — a szent sékel szerint, amelyben 20 géra van — az Örökkévalónak szóló áldozatként. 14 Minden férfit vegyetek számba, aki legalább 20 éves, és ők valamennyien adják meg ezt az áldozatot az Örökkévalónak. 15 A gazdag se adjon többet, a szegény se kevesebbet. Minden férfi pontosan egy fél sékel ezüstöt fizessen áldozatul az Örökkévalónak. Váltságdíj ez az életetekért. 16 Mózes, te gyűjtsd össze ezt a váltságdíjat, és teljes egészében fordítsd a Találkozás Sátorának felépítésére. Ez a váltságdíj emlékeztesse az Örökkévalót Izráel népére. Váltságdíj ez az életetekért.”
A bronz mosdómedence
17 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: 18 „Készíts egy mosdómedencét bronzból, amelynek állványa is bronzból legyen. Helyezd el a Találkozás Sátora és az oltár között, majd töltsd meg vízzel. 19 Áron és fiai abban mossák meg kezüket és lábukat. 20 Mielőtt belépnek a Találkozás Sátorába, mosakodjanak meg a vízben, hogy meg ne haljanak. Mielőtt az oltárhoz lépnek, hogy ajándékot mutassanak be az Örökkévalónak, 21 mossák meg kezüket és lábukat, hogy meg ne haljanak. Örökké érvényes rendelkezés ez Áron és utódai, vagyis a papok számára nemzedékről nemzedékre.”
A felkenetés szent olaja
22 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: 23 „Vegyél jó minőségű illatszereket: 500 sékel folyékony mirhát, 250 sékel finom fahéjat, 250 sékel illatos nádat 24 és 500 sékel kassziát. A sékel a szent mérték szerinti legyen. Ezenkívül vegyél egy hin olívaolajat. 25 Ezekből készítsd el a felkenetésre szolgáló szent olajat, az illatszer-készítők mestersége szerint.
26 Ezzel kend föl a Találkozás Sátorát, a Szövetségládát, 27 a szent kenyerek asztalát és annak minden eszközét, az arany mécstartót és annak minden eszközét, az arany illatáldozati oltárt, 28 az udvaron lévő égőáldozati oltárt és annak minden eszközét, a mosdómedencét és annak állványát. 29 Így szenteld föl ezeket, hogy egészen szentek legyenek. Ha ezután valami, vagy valaki hozzáér az oltárhoz, az is szentté válik.
30 Kend fel Áront és fiait is, hogy szentek legyenek, és szolgáljanak engem a papi tisztségben.
31 Izráel népének add tudtára, hogy ez a felkenetésre szolgáló olaj szent, és ezért kizárólag az én szolgálatomban használható nemzedékről nemzedékre. 32 Közönséges célra nem szabad használnotok. Tilos ugyanilyen összetételű olajat készítenetek, közönséges illatszer céljára. Ez az olaj szent, így bánjatok vele. 33 Ha a papokon kívül más készítene ilyen olajat magának, vagy aki illetéktelent ken meg vele, azt ki kell irtani népem közül.”
A szent füstölőszer
34 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Vegyél illatszereket: balzsam-gyantát, onychát, galbanum-gyantát és tiszta tömjént. Ezeket egyenlő arányban keverd össze, 35 és készíts belőlük jó illatú füstölőszert az illatszer-készítők mestersége szerint. Keverj bele sót is, hogy szent és tiszta legyen. 36 Végy egy darabot az így elkészített füstölőszerből, majd törd össze finom porrá, és azt használd füstölőszernek a Találkozás Sátorában, a Szövetségláda előtt, ahol találkozom veletek.
Ezt a füstölőszert tekintsétek igen szentnek, és úgy bánjatok vele! 37 Közönséges célra nem szabad használnotok. Tilos ugyanilyen összetételű keveréket készítenetek más célra. Ez a füstölőszer szent, és kizárólag az én szolgálatomban használható! 38 Aki mégis készítene magának ilyet, azt ki kell irtani népem közül.””
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Exodus+30%3A11-55&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS
“
Illés és Aháb találkozása
18 Már harmadik éve tartott a szárazság, amikor az Örökkévaló szólt Illésnek: „Menj, jelenj meg Aháb előtt, azután esőt adok a földre!” 2 Illés tehát elindult, hogy találkozzon Ahábbal.
Ebben az időben már nagyon súlyos éhínség uralkodott Samáriában. 3 Aháb király hívatta Óbadjáhút, a királyi palota felügyelőjét.
Ez az Óbadjáhú igazán tisztelte és félte az Örökkévalót. 4 Amikor Jezábel kiirtotta az Örökkévaló prófétáit, Óbadjáhú igyekezett megmenteni őket. Százat közülük elrejtett két barlangban — 50-50 főt mindegyikben —, és gondoskodott az ellátásukról.
5 Aháb ezt mondta Óbadjáhúnak: „Gyere, menjünk el, járjuk sorra az országban a forrásokat és a patakokat, talán ott még találunk valami kevés füvet a lovainknak és öszvéreinknek, hogy ne kelljen mindet levágnunk!” 6 Azután megbeszélték, hogy Aháb az ország egyik részét, Óbadjáhú meg a másik részét járja be. Ezután elváltak egymástól, s mind a ketten egyedül mentek tovább.
7 Amint Óbadjáhú továbbment az útján, egyszer csak ott állt előtte Illés. Óbadjáhú megismerte, földig hajolt előtte, és megkérdezte: „Te vagy az, uram, Illés?”
8 „Én vagyok — felelt Illés —, de most menj, és jelentsd uradnak, Ahábnak, hogy itt vagyok!”
9 Óbadjáhú azonban nagyon megrémült, és ezt mondta: „Jaj, uram, mit vétettem neked, hogy Aháb kezébe akarsz adni, hogy megöljön engem? 10 Istenedre, az Örökkévalóra esküszöm, hogy Aháb már mindenhová elküldte az embereit, hogy felkutassanak téged. Minden országban kerestetett, és ha azt mondták, hogy nem láttak téged arrafelé, még meg is eskette őket, hogy csakugyan nem tudják, hol vagy. 11 Most meg azt akarod, hogy menjek Ahábhoz, és jelentsem neki, hogy megtaláltalak! 12 De mi lesz, ha miközben én Ahábhoz megyek, téged elragad valahová az Örökkévaló Szelleme? Ha jelentem Ahábnak, hogy te itt vagy, ő meg nem talál téged, akkor engem biztosan megöl!
Gyermekkorom óta tisztelem és félem az Örökkévalót! 13 Biztosan tudod, hogy amikor Jezábel legyilkoltatta az Örökkévaló prófétáit, én százat megmentettem közülük. Ötvenet az egyik, ötvenet a másik barlangban rejtettem el, és gondoskodtam az ellátásukról. 14 Most mégis azt akarod, hogy mondjam Ahábnak: »Megtaláltam Illést!« — s akkor a király kivégeztet engem!”
15 De Illés megnyugtatta Óbadjáhút: „Ne félj! Az Örökkévalóra, a Seregek Urára esküszöm, akit szolgálok, hogy még ma találkozni fogok Ahábbal!”
16 Ezután Óbadjáhú Aháb után ment, és jelentette, hogy megtalálta Illést. Aháb azonnal Illéshez sietett, 17 és amikor meglátta, így szólította meg: „Valóban te vagy az, Illés, aki Izráelt bajba sodortad?”
18 „Nem én, hanem te sodortad bajba Izráelt, apád családjával együtt! — válaszolt Illés. — Igen, ti tettétek tönkre Izráelt azzal, hogy az Örökkévaló parancsainak nem engedelmeskedtetek, te pedig a Baálokat követted! 19 Most azonban hívd össze Izráel egész népét hozzám a Kármel-hegyre! Gyűjtsd oda Baál 450 prófétáját, meg Asera 400 prófétáját is, akiket Jezábel tart el és akikkel állandóan tanácskozik!”
Az Örökkévaló az Isten!
20 Aháb tehát összegyűjtötte egész Izráel népét és azokat a prófétákat a Kármel-hegyre. 21 Amikor mindannyian együtt voltak, Illés az emberek elé állt, és ezt mondta: „Meddig fogtok még kétfelé sántikálni? Döntsétek el végre, ki az igazi Isten! Ha az Örökkévaló az Isten, akkor őt kövessétek! Ha pedig Baál, akkor kövessétek őt!”
De senki sem felelt egy szót sem. 22 Akkor Illés így folytatta: „Nézzétek! Egyedül én maradtam meg az Örökkévaló prófétái közül, Baálnak meg 450 prófétája gyűlt itt össze. 23 Adjatok hát nekünk egy-egy bikát! Baál prófétái válasszák maguknak az egyiket, vágják le, készítsék el az égőáldozatra, és tegyék föl az oltárra, a fahasábokra, de ne gyújtsanak tüzet alatta. Én is ugyanezt fogom tenni a másik bikával, és fölteszem azt a másik oltárra, de nem gyújtok tüzet alatta. 24 Ezután a Baál-próféták hívják segítségül istenüket, és én is segítségül hívom az Örökkévaló nevét. Amelyik isten felel, és tüzet küld az áldozatra, az az igazi Isten!”
Erre az egész nép így válaszolt: „Igen, jó lesz így!”
25 Ezután Illés a Baál-prófétákhoz fordult: „Mivel sokan vagytok, kezdjetek hozzá először ti! Válasszátok magatoknak az egyik bikát, és készítsétek elő az áldozatra! Azután hívjátok segítségül isteneteket, de tüzet ne gyújtsatok!”
26 Így is történt. A Baál-próféták fogták az egyik bikát, elkészítették, azután segítségül hívták Baált reggeltől délig: „Ó, Baál! Ó, Baál, hallgass meg minket!” De semmi nem történt. Nem jött egy hang felelet sem. Ott ugráltak a maguk készítette oltár körül, de ez sem segített.
27 Déltájban Illés csúfolni kezdte őket: „Hangosabban kiáltsatok! Hiszen isten ő, vagy nem? Talán éppen félrement, hogy a szükségét végezze! Vagy elutazott, netalán elszunyókált?! — Kiáltsatok hangosabban, talán fölébred!” 28 Azok erre még hangosabban kiabáltak, és kardokkal meg lándzsákkal vagdosták magukat, ahogy szokták, amíg a vérük csorgott, de hiába. 29 Már a délután is eltelt, de még mindig nem történt semmi. Majd őrjöngeni kezdtek, de akkor sem jött válasz, sem hang, sem semmi más jelét nem lehetett látni, hogy Baál meghallgatta volna őket. Így ment ez egészen az esti áldozat idejéig.
30 Akkor Illés ezt mondta az embereknek: „Gyűljetek ide körém!” Ekkor a tömeg körülvette. Akkor Illés hozzáfogott, hogy újra fölépítse az Örökkévaló lerombolt oltárát. 31 Előbb fogott 12 követ, mivel Izráelnek is 12 törzse van, amelyek Jákób fiaitól származtak. Jákóbnak régen azt mondta az Örökkévaló: „Ezentúl Izráel legyen a neved!” 32 Ezekből a kövekből épített Illés oltárt az Örökkévalónak. Majd árkot húzott az oltár körül, amelybe kétkosárnyi vetőmag elfért volna. 33 Az oltárra fölrakta a fahasábokat, majd arra az elkészített áldozati állatot. Ezután azt mondta: „Öntsétek le az egészet négy vödör vízzel!” 34 Majd ezt mondta: „Ismét öntsétek le az egészet négy vödör vízzel!” Utána ezt harmadszor is megtették Illés parancsára. 35 Ekkor már minden csurgott a víztől: az áldozati állat, a fa, az oltár, és még a körülötte lévő árok is megtelt.
36 Amikor eljött az esti áldozat bemutatásának az ideje, Illés próféta odalépett az oltárhoz, és így imádkozott: „Örökkévaló Isten! Ábrahám, Izsák és Izráel Istene! Legyen most nyilvánvaló, hogy te vagy az Isten Izráelben, hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezt a te szavad szerint tettem! 37 Hallgass meg engem, Örökkévaló Isten! Hallgass meg, hogy ezek az emberek megbizonyosodjanak róla, hogy te, az Örökkévaló, vagy az Isten! Hadd tudják meg, hogy a szívüket te fordítod vissza magadhoz!”
38 Ekkor az Örökkévaló tüze leszállt az égből, és teljesen elégette az áldozatot, a fát, az oltár köveit, sőt még a port is. Az oltár körüli árokban lévő vizet pedig kiszárította. 39 Látta ezt az egész nép, arccal a földre estek, és ezt kiáltották: „Az Örökkévaló az Isten! Az Örökkévaló az Isten!” …”
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kings+18&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS
—–
https://www.hebcal.com/sedrot/kitisa
