————–

“

A világ teremtése

1 Kezdetben teremtette Isten az eget, a földet és mindent, ami égen-földön létezik. ² A föld kaotikus, lakatlan és üres volt, a mélységet sötétség borította be. De Isten Szelleme ott lebegett^[a] a mélységes vizek fölött.

Első nap

³ Parancsolt Isten: „Legyen világosság!” — és fölragyogott a világosság.

⁴ Akkor Isten megvizsgálta a világosságot, és örömét lelte benne.^[b] Majd elválasztotta a világosságot a sötétségtől. ⁵ Azután elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt az első nap.^[c]

Második nap

⁶ Azután ismét parancsolt Isten: „Legyen boltozat^[d] a vizek között, hogy elválassza a vizeket egymástól!”

⁷ Így teremtette Isten a boltozatot, amely elválasztotta a boltozat alatti vizeket a boltozat fölötti vizektől — és úgy is lett.

⁸ Majd elnevezte a boltozatot égnek. Leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a második nap.

Harmadik nap

⁹ Azután ismét parancsolt Isten: „Gyűljön össze az ég alatt minden víz egy helyre, és váljon láthatóvá a szárazföld!”^[e] — és úgy is lett.

¹⁰ Majd elnevezte a szilárd alapzatot szárazföldnek, az összegyűlt vizet pedig tengernek. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne.

¹¹ Azután ismét parancsolt Isten: „Sarjadjon ki a földből mindenféle zöldellő növény: magot termő lágyszárú növények és gyümölcsfák, amelyek termésében szintén mag van!” — és úgy is lett. ¹² A földből kihajtott mindenféle zöldellő növény: magot termő lágyszárú növények és gyümölcsfák, amelyek termésében szintén mag van. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne. ¹³ Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a harmadik nap.

Negyedik nap

¹⁴ Azután ismét parancsolt Isten: „Legyenek világító égitestek az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, szolgáljanak jelekül, és mutassák meg a kijelölt időket^[f], napokat és éveket! ¹⁵ Ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsák meg a földet!” — és úgy is lett. ¹⁶ Így alkotta Isten a két nagy világító égitestet: az erősebb fényűt, hogy nappal uralkodjon, és a gyengébb fényűt, hogy éjjel uralkodjon. Megalkotta a csillagokat is. ¹⁷ Isten helyezte ezeket az ég boltozatára, hogy világítsanak a földre, ¹⁸ hogy uralkodjanak nappal és éjjel, és hogy válasszák el a világosságot a sötétségtől. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne. ¹⁹ Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a negyedik nap.

Ötödik nap

²⁰ Azután ismét parancsolt Isten: „Mindenfajta vízi élőlény nyüzsögjön a vizekben! A föld felett, az ég boltozatán repdessenek szárnyas élőlények!” ²¹ Így teremtette Isten a nagy víziállatokat és mindenféle egyéb vízi élőlényt, amelyek élnek, mozognak, és tömegesen nyüzsögnek a vízben. Teremtett mindenféle repülő szárnyas állatot is. Akkor Isten megvizsgálta, amit teremtett, és örömét lelte benne. ²² Majd megáldotta őket: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, sokasodjatok, és népesítsétek be a tenger vizét! A szárnyas állatok is sokasodjanak, és terjedjenek el a földön!” ²³ Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt az ötödik nap.

Hatodik nap

²⁴ Azután ismét parancsolt Isten: „Hozzon elő a föld mindenfajta szárazföldi állatot^[g]: háziállatokat, kisebb és nagyobb vadállatokat!” — és úgy is lett. ²⁵ Így alkotott Isten mindenféle nagyobb vadállatot, háziállatot és kisebb állatot. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne.

²⁶ Szólt Isten: „Alkossunk embert^[h], aki hasonló hozzánk, és olyan, mint mi. Uralkodjon a tenger halain, az ég madarain és a háziállatokon. Uralkodjon az egész földön^[i] és a kisebb állatokon, amelyek a földön mozognak!” ²⁷ Megteremtette hát Isten az embert, aki hasonlít hozzá. Úgy teremtette, hogy olyan legyen, mint ő. Férfinak és nőnek teremtette őket. ²⁸ Azután megáldotta őket:

²⁹ Még azt is mondta nekik Isten: „Nézzétek! Nektek adok az egész földön minden magot termő növényt és minden gyümölcsfát, amelynek termésében mag van — ezek fognak táplálni benneteket. ³⁰ A föld összes állatainak pedig a zöldellő növényeket adom táplálékul. A mezei vadaknak, az égi madaraknak, és minden egyéb szárazföldi állatnak, amelyben az élet lehelete van, odaadtam a föld összes zöld növényét, hogy azt egyék.” ³¹ Akkor Isten megvizsgált mindent, amit létrehozott, és nagyon jónak találta. Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a hatodik nap.

Hetedik nap

2 Elkészült tehát az ég és a föld, és minden, ami bennük van. ² Isten a hatodik nap végére befejezte a teremtés minden munkáját, és a hetedik napon visszavonult^[j] az alkotástól. ³ Mivel ezen a napon Isten visszavonult a teremtés minden munkájától, ezért megáldotta a hetedik napot, és különválasztotta azt a maga számára.

…..

“¹⁸ Azután Jonatán ezt mondta Dávidnak: „Holnap este lesz az Újhold ünnepe. Mivel a helyed üres lesz, hiányolni fognak. ¹⁹ Holnapután már nem fognak keresni. Te pedig menj el arra a helyre, ahol először elrejtőztél! Ott várakozz, annál a kőrakásnál. ²⁰ Akkor majd én is odamegyek, és három nyílvesszőt fogok kilőni, mintha csak célba lőnék. ²¹ Velem lesz egy fiatal apród is, akinek ezt mondom: »Eredj, keresd meg a nyílvesszőket!«

A te számodra, Dávid, ez lesz a jel: ha azt mondom a fiúnak: »Túl messze mentél, a nyílvesszők itt vannak, hozzám közelebb!« — akkor az Örökkévalóra esküszöm, ez azt jelenti, hogy nyugodtan előjöhetsz a rejtekhelyedről, mert biztonságban vagy! ²² Azonban, ha azt mondom a fiúnak: »Menj csak messzebbre, mert a nyílvesszők még előtted vannak!« — ez azt jelenti, hogy el kell menned messzire, mert az Örökkévaló küld téged máshová. ²³ Amit most megbeszéltünk, arra nézve az Örökkévaló legyen a tanúnk örökre!”

²⁴ Ezután elváltak, és Dávid elrejtőzött a városon kívül.

Saul elárulja gyilkos szándékát

Amikor az Újhold ünnepe eljött, a király helyet foglalt az ünnepi étkezésnél. ²⁵ Szokott helyén ült, a fal mellett. Vele szemben^[a] Jonatán, Saul mellett pedig Abner foglalt helyet, de Dávid helye üresen maradt. ²⁶ Ekkor Saul még nem szólt semmit, mert ezt gondolta: „Biztosan történt valami Dáviddal, és rituálisan tisztátalanná vált, emiatt nem vehetett részt az ünnepen. Igen, biztosan ezért nem jött el.”

²⁷ A következő napon, vagyis az ünnep második napján azonban Dávid helye ismét üresen maradt. Ekkor Saul megkérdezte Jonatánt: „Miért nem jött el az ünnepre Isai fia sem tegnap, sem ma?”

²⁸ Jonatán így felelt: „Dávid engedélyt kért tőlem, hogy hazamehessen Betlehembe. ²⁹ Azt mondta: »Kérlek, hadd menjek most haza a szüleimhez, mert ilyenkor tartjuk Betlehemben a nemzetségünk évenkénti közös áldozatát, és a bátyám rám parancsolt, hogy nekem is ott a helyem. Engedj el tehát, ha jóindulattal vagy irántam, hadd látogassam meg a családomat!« Emiatt nem jött Dávid a király asztalához.”

³⁰ Saul ekkor éktelen haragra gerjedt, és Jonatánra támadt: „Te is olyan lázadó és elvetemült vagy, mint anyád! Azt hiszed, nem tudom, hogy összejátszol Isai fiával! Micsoda szégyen ez rád nézve! Gyalázatot hozol anyádra is! ³¹ Tudd meg, hogy amíg Isai fia él, belőled sohasem lesz király, és királyságodból sem lesz semmi! Azonnal küldj érte, és hozasd elém, mert meg kell halnia!”

³² „De miért kell meghalnia, mit követett el?” — kérdezte Jonatán.

^33-34 Válasz helyett Saul Jonatán felé hajította a lándzsáját, hogy megölje. Jonatán azonban felugrott az asztaltól és nagy haraggal elrohant. Nem evett egy falatot sem az ünnep második napján, mivel annyira bánkódott Dávid miatt, és mert apja így megszégyenítette. Azonban megértette, hogy Saul valóban Dávid életére tör.

Jonatán és Dávid elbúcsúznak egymástól

³⁵ Másnap reggel a megbeszélt időben Jonatán, apródja kíséretében kiment a városból. ³⁶ Amikor arra a helyre ért, ahol Dávid rejtőzött, előre küldte a fiút. „Szaladj, keresd meg a nyilakat, amelyeket lövök!” — mondta neki, és előre lőtt egy nyílvesszőt a fiú feje fölött. ³⁷ Amikor a fiú oda ért, ahová Jonatán a nyílvesszőt lőtte, még utána kiáltott: „Menj messzebbre, mert még előtted van! ³⁸ Siess, menj tovább, ne állj meg!” A fiú fölvette a nyilakat, és visszavitte Jonatánnak, ³⁹ de nem vett észre semmit, csak Jonatán és Dávid értette, hogy ez mit jelent. ⁴⁰ Majd Jonatán odaadta a fiúnak az íját meg a nyilakat, és visszaküldte a városba.

⁴¹ Miután a fiú elment, Dávid előjött rejtekhelyéről, a kőrakás^[b] mellől. Háromszor arccal a földig hajolt Jonatán előtt, azután megölelték egymást, és együtt sírtak. Különösen Dávid sírt nagyon keservesen.

⁴² Majd Jonatán elbúcsúzott Dávidtól: „Menj el békességgel, Dávid, hiszen megesküdtünk az Örökkévaló nevére! Ő legyen a tanúja szövetségünknek, amelyet egymással kötöttünk, s amely utódainkat is örökre kötelezi.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=I+Samuel+20%3A18+-+20%3A42+&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

”

⁵ Ezt mondja az Úristen, aki az eget teremtette és kiterítette, szilárddá tette a földet, és növényt sarjasztott, leheletet ad a rajta lakó népnek, és lelket a rajta járóknak:

⁶ Én, az Úr, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket.

⁷ Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket!

⁸ Én vagyok az Úr, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.

⁹ A régebbiek már beteljesedtek, most újakat mondok. Még mielőtt kibontakoznak, tudatom veletek.

¹⁰ Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretet a föld széléig, akik tengerre szálltok, és ami a tengert betölti, a szigetek és lakóik!

¹¹ Zengjen a puszta és városai, a falvak, amelyekben Kédár lakik! Ujjongjanak a kősziklákon lakók, a hegytetőkön is kiáltozzanak!

¹² Dicsőítsék az Urat, hirdessék dicséretét a szigeteken!

¹³ Az Úr elindul, mint egy hős, indulatba jön, mint egy harcos, harsányan kiált, diadalmaskodik ellenségein.

Izráel nem értette Istenét

¹⁴ Sokáig hallgattam, némán türtőztettem magam. De most zihálva nyögök, és lihegek, mint egy szülő asszony.

¹⁵ Letarolom a hegyeket és halmokat, úgyhogy egész növényzetük elszárad. A folyókon gázlókat készítek, és a mocsarakat kiszárítom.

¹⁶ Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el.

¹⁷ Meghátrálnak és csúful megszégyenülnek, akik bálványokban bíznak, akik szobroknak mondják ezt: Ti vagytok az isteneink!

¹⁸ Ti süketek, halljatok! Ti vakok, nézzetek föl, és lássatok!

¹⁹ Van-e olyan vak, mint az én szolgám, és olyan süket, mint követem, akit küldök? Van-e olyan vak, mint az én megbízottam, olyan vak, mint az Úr szolgája?

²⁰ Sokat láttál, de nem ügyeltél rá, nyitva volt a füled, mégsem hallottál.

²¹ Igazsága érdekében akart az Úr nagy és felséges tanítást adni.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Isaiah%2042:5%20-%2042:21&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;NT-HU;BDS#en-NRSVCE-29626

———————-

https://www.hebcal.com/sedrot/bereshit-20201017